Bélférgek és hermafroditák a XIX. századi angol orvosi hajónaplókban

Ezekben az iratokban az 1793 és 1880 között a tengerészekkel együtt utazó orvosok színes, izgalmas történetekről, köztük hadbíróságokról, hajóroncsokról és gyilkosságokról tesznek említést. A két évig tartó katalogizálási folyamat eredményeképpen a kew-i Nemzeti Levéltár több mint ezer, a királyi haditengerészet orvosi tisztjeinek dokumentumát tárja a nagyközönség elé.

Az egyik ilyen forrás a 12 éves Ellen McCarthyról szól, aki az írországi Corkról induló, s a kanadai Quebec felé tartó Elizabeth fedélzetén lett rosszul, majd három bélférget köhögött fel, amellyel édesanyja azonnal a hajó orvosához sietett. A feljegyzésben szereplő P. Power részletes leírást adott a beteg panaszairól, majd az által adott orvosságok ? szirupok és injekciók, köztük brandy, árpavíz és higany-klorid ? hatásosságáról; a hajóorvos ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a gyermek végül a terpentinolajnak köszönhette gyógyulását.

Az orvosoknak többek között skorpió- és tarantulacsípés, cápaharapás, skorbut és számtalan nemi betegség ellen kellett gyógymódot kiötölniük. Egy másik hajóorvos a 18 éves Samuel Tapper esetéről számolt be, akinek mellei kifejlett női idomokhoz voltak hasonlatosak, miközben férfi nemi szervein semmi elváltozás nem volt látható. Ugyanabban az évben, 1802-ben egy negyvenéves tengerész, James Calloway ájulásáról emlékeznek meg a hajónaplók, aki csak akkor ébredt fel, amikor a dohányfüst elérte érzékszerveit.

Ma már szokatlannak tűnhetnek a hajóorvosok által használt gyógymódok, de sok esetben úttörőknek bizonyultak, mivel ezeknek az orvosságoknak a tökéletesített változatait használjuk ma is ? mutatott rá Dan Gilfoyle, a levéltár munkatársa.