Augusztus 29-én nyílik a képzőművészek önmenedzselésére irányuló képzését biztosító Budapest Art Mentor program második végzős évfolyamának kiállítása.

Az Ybl Budai Kreatív Ház második alkalommal ad otthont a program záró eseményének. A Felfedezők 2.0 című tárlaton tizenkét művész alkotásai láthatók.

A Bérczi Linda művészeti menedzser által életre hívott Budapest Art Mentor program egyéves képzés, amely idő alatt a mentoráltak elsajátítják a szükséges kommunikációs készségeket, pénzügyi és jogi alapokat, megismerik a magyar és a nemzetközi szcéna viszonyrendszerét. Útmutatást és javaslatokat kapnak arra nézve, hogy hogyan prezentálják magukat a célközönségüknek a mindennapi életben és az online világban, hogyan írjanak pályázatot, és hol találhatóak a nekik szóló pályázatok. Milyen karrierutak állhatnak előttük és személyiségükből adódóan melyik a számukra megfelelő. Mindezt a tudást a szakmájukban vezető szerepet játszó oktatóktól sajátíthatják el.

A program másik eleme a szűkebb értelemben vett mentorprogram, amely a mentoráltak és a mentorok közötti szoros munkán és kapcsolattartáson alapul. A felkért mentorok: Balogh Máté András művészeti PR szakértő, Bérczi Linda, a Budapest Art Week igazgatója, Tóth Pál Sándor art consultant és Vékony Délia művészettörténész.

A 2019-ben végző és a kiállításon látható művészek érdeklődési körét mind műfaji, mind témabeli heterogenitás jellemzi: Ábel Tamás az üveg, Majoros Áron pedig a szobrászat médiumán át vizsgálja a transzparencia, a fény és a színek aspektusait, az általuk közölt gondolatiság lehetőségeit.

Balázs Nikolett és Klájó Adrián közvetlen környezetük anyagainak felhasználásával sajátos világukat elevenítik meg, a peremlétről és az általa kapott vizuális örökségről mesélnek.

Mézes Tünde is már meglévő tárgyakkal dolgozik: a kisajátítás és reprodukálás jelensége foglalkoztatja, amely folyamat által a tárgyak múltja és egyben új kontextusa egyszerre jelenik meg a térben.

Diósi Máté digitális és analóg fotográfiái aktuális, lokális és globális jelenségekre reflektálnak, míg Fülöp Gergő sokszor monumentális képein és installációin a jelen bizonyosságainak megingatására törekszik, párhuzamos valóságok feszülnek egymásnak rajtuk.

Gombos Andrea különböző technikákkal és anyagokkal kísérletezik, amelyekkel az individuum létét, annak szerepét értelmezi. Horváth Ágnes saját generációjának a social mediáról alkotott tapasztalatait, a magánéletre és nyilvánosságra gyakorolt hatásait sűríti különböző ellentétpárokba.

Mikola Tamás munkásságában központi szerepet játszanak a maszkok mint felvett társadalmi szerepek megtestesítői – a hordozó figurák a társas interakció és az egótól való megszabadulás lehetőségeit kutatják.

Németh Marcell két és háromdimenzió között egyensúlyozó fémlemezein ember alkotta tájak: autópályák, elektromos vezetékek, építészeti boltozatok bukkannak fel. Pál Katja festményein pedig magát a médiumot, és annak nézővel való kapcsolatát vizsgálja.