Az MTI-nek a MOL szakemberei arról beszéltek, hogy álláspontjuk szerint az OSA eljárása törvénysértő, és annyiban szakmailag is kifogásolható, hogy nem törekszik a dokumentumok teljességének a bemutatására. Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója a pénteki sajtótájékoztatón elmondta: tavaly ősszel döntöttek a dokumentumok digitalizálásáról, hogy a kutatók számára hozzáférhetőbb legyen, illetve ha a jogi feltételek adottak lesznek, a teljes közvélemény is megismerhesse.
A digitalizálásban közreműködött az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Történelmi Interjúk Tára és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, ahonnan az egyik kivégzettre, Szilágyi Józsefre vonatkozó dokumentumok kerültek elő. Monok István, az OSZK főigazgatója arról beszélt: a teljes forrásanyag és szakirodalom ismeretében "talán meg fogunk lepődni, hogy ki, mikor, mit írt" a fél évszázaddal ezelőtti eseményekről.
Nagy Imrét 1958. június 15-én államellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával ítélte halálra a népbíróság, és másnap honvédelmi miniszterével, Maléter Pállal és Gimes Miklós újságíróval együtt kivégezték. Vádlott társai közül Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere 1957 végén meghalt a börtönben, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságának egyik vezetőjét pedig elkülönített perben halálra ítélték, és 1958. április 24-én kivégezték.
Szabó Csaba, a MOL főigazgató-helyettese elmondta: Kádár "bosszúszomjas" akciójának eredménye a koncepciós per, amelyben a "szovjetek szerepe a rábólintás volt". A szakember szerint jellemző az is, hogy a magyar pártfőtitkár a perrel kapcsolatban következetesen a "szabad folyást kell engedni az igazságszolgáltatásnak" megfogalmazást használta.
Szilágyi József a perben kezdettől fogva annak törvénysértő mivoltát hangoztatta, és nyilvános tárgyalást kért. Határozott kiállása miatt a per 1958. február 6-i félbeszakítása után ügyét elkülönítették. A februári félbeszakítás oka egyébként a "nemzetközi helyzetre" hivatkozó szovjet kérés volt. Már Losonczy Géza börtönben bekövetkezett halála és Szilágyi József kivégzése után, június 9-én folytatódott a per Nagy Imre és többi társa ellen. Szabó Csaba elmondta: a február 5-6-i tárgyalásról készült filmfelvételek és a 6-i tárgyalás hanganyaga nincs meg. Újdonság viszont a Szilágyi-per hangfelvétele az április tárgyalásokról.
A MOL-ban fél évtizede intenzíven zajló digitalizálásról a főigazgató-helyettes elmondta: a www.digitarchiv.hu címen alig két százalék kivételével már a nyilvánosság számára is hozzáférhetők az állampárt vezető testületeinek a dokumentumai. A sajtótájékoztatón emellett több percet lejátszottak a Nagy Imre-per digitalizált hanganyagából.
Nagy Imre és társainak az 1956. évi forradalom és szabadságharc, valamint az 1958. évi politikai pereikre vonatkozó iratanyaga részben az 1956. évi eseményekkel egy időben, majd a snagovi fogság idején, illetve a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályán (BM II/8. osztály), részben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsán keletkezett. Az iratokat 1958 és 1989 között a BM Irattárában őrizték, ahonnan a dokumentumok csekély kivétellel 1989 első hónapjaiban a Legfőbb Ügyészségre, majd a Legfelsőbb Bíróságra kerültek át.
A Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében, a Büntető Kollégium páncélszekrényében tárolt iratok rendezését és jegyzékelését 1990. február 26.-április 4. között Réfi Oszkó Magdolna, az Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) levéltárosa a helyszínen végezte el. Az általa készített jelentés szerint az iratok évköre 1956-1958, terjedelme 4,11 iratfolyóméter volt (3,37 ifm papíralapú irat, továbbá 74 db orsós magnószalag, 52 db magnókazetta és 4 doboz 35 mm-es fényhangos pozitív filmkópia). Réfi Oszkó Magdolna elkészítette a 18 oldal terjedelmű Átadás-átvételi jegyzéket is, amely tartalmazta az iratanyag áttekintő felsorolását. A jegyzék elhelyezésre került a fonddosziéban is, de fellelhető a MOL által megőrzött Új Magyar Központi Levéltár fondjában is. Az Átadás-átvételi jegyzék aláírása és az iratok levéltári beszállítása 1990. április 9-én, hétfőn, az első szabad választások másnapján történt.
A köteteket a Belügyminisztériumban érvényes eljárás alapján naprakészen, folyamatosan "életben tartották". A névmutatókban jelölték a nyilvántartásba vételt vagy törlést, az elhalálozást, a tartalomjegyzékekben az iratok kiemelését, a kötetek végén a betekintéseket, esetleges másolatok készítését. Az iratok első rendezésére az ügy nyomozati és vizsgálati szakaszának lezárását követően 1957-ben, majd a tárgyalás után 1958-ban kerülhetett sor. Ekkor illesztették a kötetekhez a részletes tartalomjegyzéket. 1960-ban egy újrarendezés és átrendezés során a dossziékat névmutatóval egészítették ki. 1972-ben egy újabb rendezés következett, ekkor a kötetek bal felső sarkára Tárgykörbe sorolva feliratú bélyegzőlenyomat került, és valószínű, hogy ekkor egyesítették a sorozatokat, újraszámozva a köteteket. Egyúttal a kötetek bal alsó szélére, vastag fekete tussal felírták az új jelzést is: V-150000.
A kötetekből gyakran emeltek ki iratokat, ha azokra valamely más eljárásnál szükség volt. Ezek kerültek később az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, mindösszesen közel 2000 oldal irat. Maradtak elvétve őrjegyek is a dossziékban, ezekről csak az állítható biztonsággal, hogy a kiemelések a Belügyminisztériumban történtek még 1989 előtt. A kiemelt iratok között elsősorban hálózati, figyelési, vizsgálati, telefonellenőrzési anyagok, összefoglaló-jelentések és priuszlapok vannak. Az 1958. áprilisi Szilágyi-per anyagait lényegében együtt tartották a Nagy Imre és társai ellenes eljárás anyagaival, bár a Szilágyi-per önálló lajstromszámot is kapott (0014/1958).
Valószínűleg már a Belügyminisztériumban elkerültek a hangfelvételek a Nagy Imre-per mellől, mert a Szilágyi-per hangzóanyaga később az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába került. Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy a BM 1989-ben ezeket a felvételeket nem adta át a Legfőbb Ügyészségnek, illetve a Legfelsőbb Bíróságnak, mert akkor az illetékesség okán az Új Magyar Központi Levéltárba kellett volna kerülniük a szalagoknak. A Szilágyi-per iratanyaga ugyanakkor az ÚMKL-be került, abból az ÁBTL csak szórványokat őriz.
Az iratanyag operatív, vizsgálati, és bírósági iratokat tartalmaz dossziékba fűzve, amelyeket köteteknek neveztek. A kötetek nagyobb részben a kihallgatási, tanúvallomási, felismerési és szembesítési jegyzőkönyveket tartalmazzák. Eredetileg itt helyezték el Nagy Imre Gondolatok, emlékezések. Snagov, 1956-1957 című munkájának kéziratát és fotókópiáját is. A "snagovi napló" utóélete az iratok között található őrjegyek és feljegyzések alapján rekonstruálható. Az iratok Nagy Imre snagovi letartóztatása és Magyarországra történt visszahurcolása során kerültek a belügyi szervek kezére.
Egy 1957. szeptember 6-i feljegyzés szerint a 618 oldalas kéziratról fotómásolatot készítettek, amit a kézirattal együtt a "vizsgálati iratok" IV-VI. kötetében helyeztek el. 1960-ban az iratokat (1 kézzel írt példányt, 1 gépelt példányt és 1 fotókópiás példányt) a BM vezetői számára kiemelték, és csak 1966-ban kerültek vissza. Ezeket később nem eredeti helyükre, a "vizsgálati iratok" közé, hanem a "bírósági iratok" közé sorolták be. 1989. május 30-án Nyíri Sándor, a Legfőbb Ügyész helyettese, Nagy Erzsébet felhatalmazásával a naplót kiemelte a dossziéból és őrzésre átvette.
Ugyanebben az időben zajlott a Nagy Imre-per semmisségi eljárása, amelynek eredményét 1989. július 6-án hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság, azon a napon, amikor meghalt Kádár János. Ezen eljárás közben kerültek a Magyar Televízióhoz és a Magyar Rádióhoz Nagy Imre hangszalagon rögzített utolsó szavai, amelyet az újratemetés előestéjén, június 15-én a rádió és a televízió rendkívüli műsorban sugárzott. Ugyanekkor másolták illetéktelen kezek a perről fennmaradt, 70 perces propagandafilm kópiáját BETA SP elektronikus adásszalagra is.
A televízió akkori vezetőinek, vagy a politikai vezetőknek a tervei szerint Nagy Imre és társai temetésének előestéjén rendkívüli adásban sugározták volna a filmet. A goebbelsi módszerrel összeállított film műsorra tűzésétől azt remélték, hogy lejáratja mindazokat, akik az 1958. júniusi tárgyaláson az életükért küzdöttek. A Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjai a film megtekintése után elérték, hogy ne tűzzék azt műsorra. A történethez hozzátartozik, hogy számtalan "kalózkópia" készült a filmről, több helyen nyilvánosan jogszerűtlenül azóta is vetítik az illetékes iratőrző hely, a Magyar Országos Levéltár hozzájárulása nélkül. A 70 perces, 35 mm-es pozitív kópia is megújult.
Ugyancsak a "vizsgálati iratok" dossziéiba kerültek azok a korabeli újságcikkek és egyéb dokumentumok eredeti példányai és fotókópiái, amelyeket a nyomozati munka során akartak felhasználni. A "bírósági iratok" mennyisége 1,62 ifm, ebből azonban csak 0,87 ifm a papíralapú irat, a többi eredeti hangszalag, illetve később átmásolt magnókazetta és 35 mm fényhangos pozitív film. Az iratképző ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa volt.
Az iratanyag gerincét a vádirat, az 1958. február 5-6-i és a június 9-15-e közötti tárgyalási napokon felvett hangszalagok, továbbá az ezek alapján készített részben szószerinti, részben szerkesztett - a tanácsvezető bíró által diktált - jegyzőkönyvek alkotják. Az orsós magnószalagról egykor legépelt jegyzőkönyvek hiányosak, (hiányoznak például teljes tanúvallomások vagy a június 14-i védőbeszédek) és gyakran nem szó szerint, hanem jegyzőkönyvszerűen, összefoglalva írták le az elhangzottakat.
Az iratok között elkülönítetten található Szilágyi József ügye: Szilágyi József sajátkezű feljegyzései, 1958. április 16-18-i tárgyalásának anyaga, az ítélet, és annak végrehajtására vonatkozó iratok. A Magyar Országos Levéltár a Nagy Imre és társai per iratainak digitalizálása előtt hivatalosan megkeresett az ÁBTL mellet minden olyan lehetséges iratőrzőt (Legfelsőbb Bíróság, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár), ahol esetleg lappanghatnak még iratszórványok a perrel kapcsolatban. A levéltár nemleges választ kapott az érdeklődésére.
A Magyar Országos Levéltár elsőként kezdte meg értékes iratanyagainak digitalizálását. A kezdeti célt nemcsak állományvédelmi szempontok indokolták, hanem a kutatók igényei is. Mivel a korábban megjelent CD- és DVD-ROM-ok csak korlátozottan és viszonylag drágán voltak hozzáférhetők, a levéltár vezetői alternatív megoldásokban is gondolkodtak. A MOL 2003 nyarától kezdett hozzá egyes modernkori iratainak tömeges digitalizálásához, 2004-ben elkészült a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szervei iratainak digitalizálása, majd folytatódott a munka a Minisztertanács 1867 és 1944 közötti jegyzőkönyveivel.
Először csak egy egyszerű "nézegető" program készült el, amelyben összekapcsolták a rendelkezésre álló napirendi jegyzékeket és a digitalizált képeket. Ezt az alkalmazást csupán a belső levéltári hálózaton érhették el az arra jogosult kutatók és a levéltárosok. Hamarosan elkészült azonban a Digitarchiv alkalmazás, amely már arra is alkalmas, hogy az adatbázisba betöltött mutatókat és a hozzájuk kapcsolt képeket az Internet segítségével bárki, bárhonnan elérje. Már 2007-ben felmerült az elképzelés, hogy a Nagy Imre-per évfordulója kapcsán a periratokat kellene elektronikusan feldolgozni. A kezdeményezés egybeesett a perben érintett személyek leszármazottainak szándékával is.
A levéltár 2007 végén egyeztetéseket kezdeményezett az IDOM 2000 Konzulens Zrt.-vel a Nagy Imre-per papíralapú iratainak digitalizálásáról, és az elektronikus adatok beillesztéséről a levéltár tulajdonát képező Digitarchiv alkalmazásba. Az IDOM munkatársai alaposan felmérték az iratokat, a levéltár meghatározta a digitalizálás során követendő állományvédelmi szempontokat. A MOL Hess András téri épületébe egy, a célra kijelölt üres helyiségbe kitelepített a cég 2008 januárjában egy Bookeye Colorsystem A/2 típusú Imageware gyártású könyvszkennert egy vezető munkatárssal és két felvételezővel. A vállalkozó a munkát állandó levéltári felügyelet mellett végezte, amelynek nemcsak állományvédelmi oka volt, hanem a munkát felügyelő referens azonnal ellenőrizte is a felvételt, és szükség esetén (összekeveredett, hiányzó oldalszámozás stb.) azonnal segíteni tudott.
A felvételek 300 dpi felbontásban, true color színmélységgel (16,7 millió szín) JPEG fileformátumban készültek. A vállalkozó a feldolgozást egy - a digitalizálás támogatására - általa készített célszofver segítségével hajtotta végre. A mintegy 27 zer oldal terjedelmű papíralapú iratanyagban egyes anyagrészeket automatikus karakterfelismerés - OCR - technológiával is fel kellett dolgozni, ugyanis a bírósági iratok közt fennmaradt néhány szószerinti és szerkesztett tárgyalási jegyzőkönyv is. Mivel a hangzó anyag digitalizálásával együtt rögzíteni akarták az elhangzott szöveg ellenőrzött, hiteles leiratát is, a korabeli szószerinti és szerkesztett jegyzőkönyvek nagymértékben segítették az Interjútár munkatársait az adatrögzítésben.
A digitalizálással párhuzamosan az iratanyaghoz tartozó, a MOL munkatársai által készített elektronikus segédletek (névmutatók, tartalomjegyzékek) és az OSZK Történeti Interjúk Tárának munkatársai által digitalizált hanganyag feldolgozását is elvégezte az IDOM 2000 Konzulens Zrt. A cég által a MOL számára korábban kifejlesztett adatbázisban, a Digitarchiv alkalmazásban a hangzó anyag együtt jelenik meg az iratanyaggal.
Az előzetes egyeztetéseket és megbeszéléseket követő megállapodás aláírása után 2007. október 26-án adta át a Magyar Országos Levéltár a Nagy Imre és társai elleni perhez tartozó nem papíralapú iratait digitalizálásra az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának: 74 db orsós hangszalagot, 60 db magnókazettát (52 db arab számmal számozott, plusz 8 db betűvel jelölt kazetta. A betűvel jelölt 8 db kazetta, a február 5-i hangfelvétel másolatát tartalmazza), 4 db 35 mm-es fekete-fehér filmtekercset, amely egy 70 perces, 1958-ban készült propaganda-filmet tartalmaz a per részleteivel, továbbá a film másolatát tartalmazó BETA SP illetve 3 db VHS kazettát).
Az 1958. február 5-én megkezdett zárt tárgyalásról négy orsós magnetofonnal hangfelvételt készítettek. A per 1958. júniusi folytatásáról készített filmfelvételek és a tanúvallomások alapján arra következtetnek, hogy a hangfelvételi eszközök a tárgyalóteremmel szomszédos helyiségben voltak elhelyezve a kezelő személyzettel együtt. Női alkalmazottak mondták rá a felvétel dátumát és a szalag oldalszámát a felvételi tekercsekre.
Az 1958. február 5-ei tárgyalási napról készült felvételeket az akkor korszerűnek számító nyugati gyártmányú (SCOTCH) orsós szalagokra rögzítették. Két-két példányban - 8-8 tekercs - őrizték meg az 5-ei tárgyalási anyagot. Az " A" és "B" példány két eltérő eredeti felvétel, ugyanis a szalagok kezdési felvételi anyaga és az utolsó percek felvételi anyaga nem azonos, tehát azok nem lehetnek egymás másolatai. Az 1958. február 6-i tárgyalásról ugyanakkor nem maradt fenn hangfelvétel.
A június 9-10-11-12-13-14-15-i tárgyalási szakasz hanganyaga már magyar gyártmányú (OZAFON) szalagra készült, amelyek minősége a gyártás pillanatában is gyenge volt. Ezen az anyagon tapasztalható leginkább az elmúlt 50 év romlása, valamint az elmúlt 50 évben a nem megfelelő lejátszó készülékek használatából következő állagromlás. Az OZAFON szalagokat igen sokszor csak úgy sikerült digitalizálni, hogy egy puha textillel a lejátszófejhez szorították a szakemberek a szalagot.
A szemtanúk (Regéczy-Nagy László, Bohó Róbert) a perről történt beszélgetések során elmondták, hogy a felvezetéskor látták, hogy a tárgyalóteremből kábelek tömege futott ki az ajtón a folyosón keresztül a tárgyalóterem melletti helyiségbe. A szemtanúk valószínűleg a hangkábeleket és a világításhoz szükséges kábeleket látták. A szemtanúk visszaemlékezéseik során ugyanarról a teremről beszéltek, amelyikben az 1958. júniusi tárgyalási szakaszban a filmfelvételek is készültek. Megemlítették azt is, hogy későbbi tárgyalásaik és ítélethirdetéseik is ugyanabban, a valószínűleg kizárólag ezekre a perekre átalakított, és egyébként "kultúrteremként" használatos helyiségben történtek.
A teremben 5 mikrofont helyeztek el. Külön mikrofonja volt az elnöknek, továbbá egy különálló kisasztalon a vádlottaknak, külön mikrofonjuk volt a védőknek és az ügyésznek, valamint elhelyeztek a teremben egy régi típusú álló mikrofont is. Szembesítéskor a kisasztalnál állt a tanú és az álló mikrofon előtt a szembesített vádlott.
Az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára nemcsak a digitalizálást végezte el, hanem a hangzóanyag megújítását is. A digitalizálást az Interjútár az eredeti hangszalagokról végezte. Ezekről már az 1980-as években is készítettek a BM-ben másolatokat hangkazettákra. Ezek oldalai az eltérő szalagsebesség és terjedelem miatt nem felelnek meg az orsós hangszalagok oldalterjedelmének. A magnókazettákat csak a hiányok pótlására használták fel, de állományvédelmi szempontok szerint a kazettákat külön is digitalizálták.
A június 9-i tárgyalás első napján a bíró figyelmeztetette a vádlottakat a zárt tárgyalásra, valamint arra, hogy filmfelvétel készül a tárgyalásról. A filmfelvétel töredéke a már említett propaganda-filmben fennmaradt, részben az ezeken a kockákon megőrzött információkból, részben a hanganyagból következtetünk a következőkre.
Az azonban téves, hogy a tárgyalás egészéről filmfelvétel készült, hiszen a BM-iratok-ban említett 15-16 ezer méternyi film mindösszesen 8-8,5 órás felvételi anyagot jelent, ugyanakkor a teljes egészében fennmaradt hanganyag szerint a bíróság naponta 8-10 órát ülésezett. Megállapítható, hogy június 9. és 15. között ugyan több tárgyalási napon is forgattak, de egy-egy napon csupán néhány órát. Elsősorban Nagy Imre kihallgatását és szembesítéseit örökítették meg. A BM irattár munkatársai a felvételi anyagot 1961-ben megsemmisítették és csak a 70 perces, már említett változatnak kegyelmeztek. A film értelmi szerzője Rajnai Sándor volt, filmes munkatársa pedig Kolonits Ilona, akinek Így történt című filmje illeszkedik a soha be nem mutatott Nagy Imre és társai tárgyalásáról készített propagandafilm szemléletéhez és stílusához.
A bejövő fény és a mesterséges fény keveredése ellen vastag függönyök fedték az ablakokat. Az ívlámpák melegéről az egykori tanúk számoltak be. A júniusi meleg, továbbá a bírák nikotin hiánya miatt a tanácsvezető bíró igen gyakran rendelt el 10 perces szüneteket, amelyek valós időtartalmáról természetesen semmilyen információnk nincs. A még élő tanúk szerint ezek a szünetek jóval hosszabbak voltak, mint tíz perc. A júniusi meleg és a levegőtlenség egy idő után arra kényszerítette a tárgyalás lebonyolítóit, hogy a lefüggönyözött és becsukott ablakokat kinyissák, bár az elsötétítés természetesen maradt. A tárgyalás utolsó napjaiban jól hallható madárcsicsergést rögzítettek a magnetofonok.
A digitalizált szöveg és hang egybevetése lehetőséget ad arra, hogy rekonstruálják a tárgyalóteremben zajlott kihallgatások, vádbeszédek pontos lefolyását. A papíralapú és audiovizuális iratanyag és a hozzá kapcsolódó valamennyi segédlet egységes adatbázisba szervezése lehetővé teszi, hogy a MOL munkatársai, valamint a tudományos kutatók sokrétűen kereshető formátumban kutathassák a Nagy Imre és társai elleni per összegyűjtött forrásait.
A nem hagyományos papíralapú források bemutatásához a vállalkozó továbbfejlesztette a Digitarchiv alkalmazást. Az informatikai rendszer hierarchikus megjelenítésre alapozott és a különböző keresésekre optimalizált tárolási rendszerében és logikai felépítésében helyet kapott mind a digitalizált hanganyag, mind pedig a digitalizált (propaganda)film. A rendszer funkcionalitásai közül a kutatók és az internetes felhasználók által leggyakrabban használt komplex keresési funkciókba is beépültek ezek a forrástípusok. Tehát a keresési kérdések megfogalmazása után a rendszer által adott és megjelenített találatok egyaránt tartalmazzák a keresett szöveg előfordulását a segédletekben, a digitalizált iratanyag OCR karakterfelismert részeiben és a hanganyagról készített szövegállományokban is.
A találatok megjelenítése a különböző források megfelelő hierarchia szintű kapcsolataival együtt történik, pl. az OCR szövegben, a tartalomjegyzékben vagy a névmutatóban talált kifejezések megjelenítésekor az eredeti digitalizált iratanyag megfelelő oldala is megjelenítésre kerül. A megjelenített források (így a digitalizált oldalak képei, OCR szövegállomány, hanganyag, hanganyaghoz kapcsolódó rögzített szöveg) a továbbiakban tetszés szerint tovább kutatható (lapozható, meghallgatható).
Ugyancsak a Digitarchiv rendszer módosításával alakították ki azt a funkciót, amely lehetővé teszi az Interjútár munkatársai által digitalizált hanganyag és az abból készített szöveg egymás melletti párhuzamos megjelenítését is. A tudományos kutatást széles körben lehetővé teszi az Interjútár munkatársai által fejlesztett DVD-ROM, amely tartalmazza a hangszalagok alapján szó szerint leírt és ellenőrzött pontos szöveget.
Köszönetet mondunk a cikk elkészítésében nyújtott segítségéért Katona Csabának, Szabó Csabának és Hanák Gábornak.
(Felhasznált irodalom: Hanák Gábor-Szabó Csaba: A Nagy Imre miniszterelnök és társai ellen indított per írott, képi és hangzó forrásainak digitalizálása. Budapest, 2008.)
