Mikor találkozott először a Saul fia című alkotás ötletével?
Nemes Jeles László négy évvel ezelőtt forgatókönyv-fejlesztésre pályázott hozzánk, az első verziót ekkor olvastam el, és rögtön különlegesnek találtam, ahogyan megragadta a témát. Az öttagú Filmszakmai Döntőbizottság egyhangúlag megszavazta, hogy támogatásra érdemes a pályázata.
Korábban úgy nyilatkozott, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap ismerte fel a film különlegességét. Miért érezte úgy, hogy érdemes támogatni?
Engem a látásmód győzött meg leginkább, az, ahogyan egy ember történetét kísérjük végig a koncentrációs táborban. Az, hogy van valaki, aki a borzalmak közepette is talál magának célt. Ez a film, az eddigi holokauszt-filmekkel ellentétben nem a túlélésről szól, inkább az auschwitzi létformába ad betekintést. Saulnak csak úgy sikerül embernek maradnia, hogy vakon, már-már mániákusan megy előre, és mindent megtesz azért, hogy el tudja temetni a sajátnak vélt gyermekét.
Az Oscar-díj átadó gáláján Ön is részt vett. Milyen volt a hangulat?
Olyan érzésem volt, mintha egy nagy gyárban lettem volna, ahol szorgos fogaskerekek kattognak, és folyton halad az egész gépezet. Én a legfelső szinten ültem, ahol elég meredeken lehetett a színpadra látni, de azért semmiről sem maradtam le, ami ott zajlott. A gála nagyon hosszú ideig tartott, amelyet rövid reklámidőkkel szakítottak meg, ez egy kicsit kizökkenthette az embert, ám az Oscar-hangulat akkor is megfizethetetlen. Amikor éppen a Legjobb idegen nyelvű film kategóriára vártunk, bennünk is fokozódott a feszültség. Rettenetesen füleltünk, hogy vajon elhangzik-e a magyar cím. A felejthetetlen pillanat, amikor kimondták a nevet, kontrollálatlan ujjongást váltott ki belőlünk. Csak úgy spontán felugrottunk és László nevét kiabáltuk, hadd hallja mindenki. Az elismerés óriási dicsőség az alkotóknak, a Magyar Nemzeti Filmalapnak és egész Magyarországnak is.
Milyen visszajelzések érkeztek az eredményhirdetés után a szakmától?
Még Los Angelesben rengeteg személyes gratuláció, telefon és e-mail érkezett filmrendezőktől, producerektől, a szakma kiválóságaitól, nemzetközi szinten is. Ez számunkra is megtisztelő, de hozzá szoktam tenni, hogy elsősorban az alkotóké az érdem, hiszen ők juttattak hozzá bennünket ehhez az egyedülálló művészi élményhez.
Hogy látja, érhet-e el hasonlóan kimagasló eredményeket a közeljövőben a magyar film? Milyen nagy reménységeket támogat mostanában a Filmalap?
Az Oscar-díjátadó után olyan érzése lehet az embernek, mint amikor világra hozott egy gyermeket. A film sikere és a hozzá kapcsolódó aktivitás mindenkit megmozgatott, végre közösen örülhetünk a sikernek. Nem könnyű ezt túlszárnyalni, szerintem mindnyájunknak szüksége van egy pillanatnyi lélegzetvételre. Komoly a felhozatal, nagyon sok tehetséges alkotónk van, az elsőfilmes generáció világszerte viszi hazánk jó hírét. Kiemelkedő példaként említeném Ujj Mészáros Károly filmjét, a Liza, a rókatündért, Bodzsár Márk Isteni műszakját vagy éppen Zomborácz Virág Utóéletét. További nagy sikereknek nézhetünk elébe, amihez a tehetségen kívül elsősorban elszántság és kitartás kell, mint ahogyan az Nemes Jeles Lászlóban is megvan. Én azt szeretem látni, amikor a fiatalok menni akarnak előre, bennük van a tűz és a lélek. Egymás után jönnek ki a jobbnál jobb magyar filmek a moziban. Idén mutatjuk be Till Attila Tiszta szívvel, Madarász Isti Hurok, Kamondi Zoltán Halj már meg!, Pacskovszky József A tökéletes gyilkos, Sopsits Árpád A martfűi rém című alkotását, karácsonykor pedig jön a Herendi Gábor rendezésében készült Kincsem. Idén Milorad Krstic Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmjére, Mundruczó Kornél a Felesleges ember, Antal Nimród a Viszkis és Jeles András a Rossz árnyék című munkájára ítéltünk eddig gyártási támogatást. Büszkeséggel mondhatom azt is, hogy Magyarország különösen kedvelt helyszín a nemzetközi filmipar számára. Jelenleg éppen itt forgat Pénelopé Cruz, és hamarosan jön Harrison Ford és Ryan Gosling is a Szárnyas fejvadász második részével.
Végh Nóra
