A sajtóértekezletet ilyen körülmények között maga Walter Ulbricht kezdeményezte, és azon a krónikák szerint több mint 300 újságíró vett részt. Mindenki azt várta, hogy a kommunista vezető konkrét javaslatokkal áll elő, egy nyugat-berlini újságíró visszaemlékezése szerint azonban Ulbricht "több mint egy órán keresztül beszélt , és semmi újat nem mondott." Legfőbb követelése az volt, hogy a nyugat-berlini hatóságok zárják be azt a menekülttábort, amely kelet-berliniek ezrei számára jelentett menedéket, sürgette továbbá, hogy a kelet-berlini hatóságok a Nyugat-Berlinbe tartó, illetve onnan induló légi közlekedést is ellenőrizhessék, hasonlóan a vasúti és a közúti közlekedés számukra engedélyezett ellenőrzéséhez. Sürgette továbbá, hogy szüntessék meg a három nyugati szektor általa tisztázatlannak tartott státusát, és egy önálló "szabad várost" hozzanak létre.
Az első nyugati újságíró már el is hagyta a termet, amikor a kommunista kormány sajtófőnöke kérdéseket engedélyezett. A Frankfurter Rundschau berlini tudósítója pedig azt kérdezte Ulbrichttól: vajon az általa javasolt "szabad város" azt jelentené, hogy az államhatárt a Brandenburgi kapunál hoznák létre?
A krónikák szerint a kommunista állam vezetője válaszában kijelentette: a kérdést annak jeleként értelmezi, hogy Nyugat-Németországban sokan vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy az NDK fővárosában egy falat hozzon létre. A főváros építőmunkásai azonban lakásépítéssel vannak elfoglalva, munkaerejüket erre használják - folytatta Ulbricht, majd rövid gondolkodás után hozzátette: "Senkinek sem áll szándékában falat emelni" (Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten). Alig két hónappal később, 1961. augusztus 13-án a keletnémet hatóságok előbb szögesdrótokkal, majd betonelemekkel hozzákezdtek a berlini fal felépítéséhez.
Történészek ma is vitáznak azon, hogy mindez nyelvbotlás volt-e vagy egy stratégia része. Többségük azon a véleményen van, hogy az utóbbi. A szakértők ma is igyekeznek kideríteni, hogy mi volt az igazság Ulbricht hazugsága mögött.
Az ominózus sajtóértekezleten az újságírók nem is figyeltek fel az ott elhangzottakra. Senkinek nem tűnt fel, hogy - mint vélekedtek - Walter Ulbricht "legnagyobb titkát" fecsegte ki. A keletnémet kommunista vezető ugyanis már hónapokkal korábban "házalt" az akkori Varsói Szerződés vezetőinél azzal a tervével, hogy Berlin két részét egy mesterséges határral válasszák el, és így fékezzék meg a menekültek áradatát. Csakhogy június 15-én még nem volt meg mindehhez az akkori szovjet vezető, Hruscsov jóváhagyása.
A Berlinben is elismert amerikai Németország-kutató, Hope Harrison a közelmúltban megjelent, Ulbricht fala című könyvében azt fejtegette, hogy a sajtóértekezleten Ulbricht részéről egyfajta "freudi elszólás" történt, és akaratlanul is elárulta dédelgetett álmát. Az ugyanis a szerző szerint bizonyított volt, hogy a keletnémet vezető hosszabb ideje fáradozott a mesterséges határ létrehozásán.
Egy tekintélyes berlini politológus, Hannes Adomeit szerint Ulbricht szándékosan hazudott a sajtóértekezleten. Mégpedig két - egymással szögesen ellentétes - indítéka lehetett. Az egyik az, hogy a keletnémet lakosságot igyekezett megnyugtatni a kategorikus cáfolattal. Ez egyébként nem siekrült neki, mert júliusban tovább növekedett az NDK-ból menekülők száma. Adomeit szerint ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy Ulbricht épp az ellenkezőjét akarta elérni. Mégpedig azt, hogy elősegítse a menekültáradat további növelését, és ezáltal nyomást gyakoroljon Hruscsovra a határzárhoz szükséges engedély érdekében.
A szövetségi archívumban található, Walter Ulbrichtra vonatkozó iratok egyik értelmezést sem erősítik meg. A Nyugat pedig csak 1961. augusztus 13. után döbbent rá arra, hogy két hónappal korábbi sajtóértekezletén az egykori keletnémet kommunista vezető valójában hazudott.
