Betiltott dokumentumfilm az önmagát felgyújtó diákról

A filmet január 16-án, a prágai diák önégetésének 40. évfordulóján vetítik az olasz fővárosban, a Kiállítások Palotájában egy szemle keretében, amelyet az 1969-es csehszlovák "cenzúrázott és eltűnt" filmeknek szentelnek. A szemle maga is része egy kiállításnak, amelynek címe: Prága egyik tavasztól a másikig 1968-1989.

Jan Palach 21 éves filozófiahallgató 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai Vencel téren, hogy így tiltakozzon a Varsói Szerződés csapatainak inváziója ellen és tettével felrázza a csehszlovák népet. Az öngyilkosság hasonló módját előzőleg a '60-as években számos vietnami buddhista szerzetes választotta a háború elleni tiltakozásul, és a róluk készült felvételek annak idején a világ valamennyi tv-híradójába bekerültek. A prágai diák egy egyetemista csoport tagja volt, amely sorshúzással választotta ki Jan Palachot. Mire segítségére siettek, testének nagy része már súlyosan megégett, agóniája 73 órán keresztül tartott. Hosszú ideig tudatánál volt, még értesülhetett arról, hogy tettének mekkora nemzetközi visszhangja lett. Január 19-én halt meg, temetése hat nappal később volt.

A filmet Stanislav Milota készítette, a producer Vlastimil Harnach és Jaromír Kallista volt. A képkockákon feltűnnek a Vencel téren összegyűlt százezrek, látható a temetés, az egyetemi fiatalokból álló díszőrség, a virág- és koszorúerdő, a megrendült tömeg, Jan édesanyjának fájdalomtól meggyötört arca. A felvételek viszontagságos körülményeihez tartozik, hogy a cenzúra még ezekben az órákban is éberen figyelt, így a közelképek váltakoznak a Vencel tér panoramikus felvételeivel, Leos Janácek zenéje pedig mintegy fokozza a történtek drámaiságát.

Az itáliai szemle kurátora elmondta, hogy a rendezőt és a producereket, akik a csehszlovák nemzeti filmstúdiók alkalmazottai voltak, a film készítéséért elbocsátották. A filmet sokáig elveszettnek hitték, így megsemmisíteni sem tudták. Csak 2002-ben került elő a cseh filmarchívumból, egy véletlen folytán.