Egy gazdasági vezetőnek mindig könnyebbség, ha nem az ő keze alatt fut az összes feladat. A kiszervezés a hétköznapi életben bevett, hatékony gyakorlat – de mi történik, ha egy művész mond le önként a végeredmény felett gyakorolt teljes kontrollról? A Letting Do erre a kérdésre keresi a választ: Salamon Júlia kurátor olyan művekből válogatott, amelyeket az alkotómunka során valamely külső ágenciára való ráhagyás, ráhagyatkozás jellemez.
Ilyen, kívülről érkező, kalkulált hatóerő lehet egy másik művész behívása egy adott munka megvalósításába, a tükröződés mint tervezett rendezetlenség alkalmazása, vagy éppen a mesterséges intelligencia bevonása. A két meghívott kiállító, Andreas Fogarasi és Kiss Adrienn Mária munkái közelről nézve stilisztikailag eltérőek, ám alkotói munkamódszerükben közös metszéspontokat mutatnak fel. A kiállítás keretében a művészeti munkát a kiszervezés mellett egy másik meghatározó motívum, a termelés mentén veszik górcső alá. Mindkettő a 20. és 21. század változó munkafogalmának meghatározó, ugyanakkor eltérő logikát mutató kulcsszava – valamint mindkettő reflektál a Torula terének ipari léptékeire és az épület eredetileg üzemi funkciójára.
A termelés témája megjelenik például Fogarasi az új gazdasági mechanizmust vizuálisan reprezentálni hivatott, ‘60-as években kiadott Nagy szocialista építkezés grafikai sorozatot feldolgozó Envelop sorozatában és Kiss elmúlt években készített absztrakt vásznaiból összeállított installációjában. A kiszervezésre pedig reflektál többek között Fogarasi élesztőtartályok betoníveit lekövető panorámainstallációja, valamint Kiss festészeti gyakorlatából kiinduló, többcsatornás, mesterséges intelligencia által generált animációs munkája, amely a gépi képtermelés és az alkotó által megszabott algoritmikus játéktér kettősére épít.
Fogarasi a minimalizmus és a konceptuális művészet hagyományához kapcsolódó megjelenítési formákat használ a városi tér és reprezentációs kérdések feltárására. Dokumentarista és szobrászati gyakorlat között elhelyezkedő művei kritikusan elemzik a urbánus tér esztétikai és ökonómiai dimenzióit, valamint az építészet és a kulturális mező szerepét a kortárs társadalomban. A videót, szobrászatot és installációt széles körű diszkurzív hálóba foglaló Fogarasi a történelem, a képpolitika és a kulturális identitások törésvonalaival szembesíti a nézőt.
Kiss Adrienn Mária Győrött, valamint Budapesten él és dolgozik. A festészet hagyományos problematikájához szervesen kapcsolódó lehetőségek foglalkoztatják a szokványos értelemben vett táblakép jellemzőinek – gyakran a médiumon túlnyúló – áthelyezésével. Szimultán alkalmaz digitális és klasszikus technikákat, geometrikus és gesztusfestészeti formákat. A sokféleség teljes egésszé szintetizálása és az egyensúly megteremtésének vágya mind a képi tereinek belső logikáján, mind a színhasználatban megfigyelhető. Installatív munkáit gyakran egészíti ki audiokörnyezettel, a hang narratív használatával.
A kiállítás helyszíne, a Torula, a nyugati országrész egyik legizgalmasabb kulturális tere. A 2017-ben megnyílt létesítmény a Győri Szeszgyár egykori élesztőüzemének helyén, a Bécs-Budapest-Pozsony kortárs művészeti tengely élesztőjeként működik. Az épület ipari léptékeinek köszönhetően a kiállítótérben alig van korlátozó fizikai tényező. Így a májusban nyíló tárlathoz hasonló interaktív képzőművészeti projektek mellett a balett-től a hanginstallációkig számos koncepció befogadására alkalmas. A Torula a kiállítások mellett művészeknek is otthont ad: rezidencia programjuk keretében szakmai és fizikai teret biztosítanak a régió művészeinek fejlődésére.
A Letting Do kiállítást június 24-én Timár Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum kurátora nyitja meg. Az esemény után a szervezők a Múzeumok Éjszakája apropóján műteremlátogatásra invitálják a résztvevőket.
Nyitókép: Andreas Fogarasi Envelop sorozatának Képek a magyar közlekedés és hírközlés életéből című műve. Fotó: Silberhorn Tibor
