A Bibó estéje cím - ahogy arra Bart István író-műfordító is rámutat - utal a Toldira, de a könyv elsősorban amiatt kapta ezt a címet, mert a benne tárgyalt két Bibó-levél a szerző halála előtt alig egy évvel íródott. Az említett írások egyike az egykori népi mozgalom alakjának, Borbándi Gyulának, a másik pedig a Magyar Közösség perében 12 év börtönre ítélt Arany Bálintnak szól.
A Magyar Testvériség Közössége döntően erdélyi származású értelmiségiekből alakult az 1920-as években, a németellenes mozgalom elleni 1947-es koncepciós per szolgált eszközül a Független Kisgazdapárt politikai meghurcoltatásához. Bibó a könyvben tárgyalt két levelét Borbándi Gyula Der Ungarische Populismus (A magyar populizmus) című 1976-os könyve, illetve a Magyar Közösség perében halálra ítélt és kivégzett Donáth György országgyűlési képviselő az utolsó szó jogán elmondott beszéde kapcsán írta. Bár ezekben nem egyfajta "szellemi végrendeletet" ismerhetünk meg, mindkettőben fontos elvi megállapítások szerepelnek egyrészt a népi mozgalomról, másrészt a magyar jobboldalról. Az életmű repertoárját így némileg átfogó két írás elemzése mellett kiegészítő adalékként olvashatjuk például Donáth György 1939 és 1943 között elhangzott országgyűlési felszólalásait és 1947-ben az utolsó szó jogán elmondott monumentális beszédének most először publikált, hiteles gyorsírói jegyzőkönyvét.
A Magyar Tudományos Akadémián megrendezett könyvbemutatón Huszár Tibor Donáth Györggyel kapcsolatban a kivételes koncentrációs képességet és a szónoki talentumot emelte ki. Bart István a kötet kapcsán elmondta: nagyon furcsa könyvvel állunk szemben, hiszen olyan, mintha egy Bibó-könyv jegyzetanyaga lenne. "Itt mutatkozik meg az igazi filológiai munka" - tette hozzá. A Bibó utolsó két, befejezettnek tekinthető, tanulmány jellegű írását tárgyaló könyv bebizonyítja: Bibó álláspontja mit sem változott haláláig. Bart István rámutatott: Donáth és Bibó is a magyar úri középosztályból származott, Bibó pedig empátiával utasította el a Donáth által képviselt nézeteket.
Rainer M. János történész kifejtette: Bibó a magyar népi mozgalom legsajátosabb gondolkodójaként talán túl sok reményt látott 1945-ben, míg Donáth, a konzervatív reformer épp ellenkezőleg. Závada Pál író - aki az Idegen testünk című regényében szintén érinti az említett korszakot - Bibó István kivételes erkölcsi zsenijét emelte ki, Rainer M. János pedig hozzátette: "Bibó kritikájára, revíziójára több kísérlet történt az utóbbi időben, ez csak azt jelzi, hogy még mindig jelen van a közgondolkodásban." Huszár Tibor ehhez csatlakozva hozzáfűzte: "Szobrokra nincs szükség. Az igazán élő jelenlét az, ha disputa folyik körülötte."
