Itt éltünk köztetek, mondják a „túlvilágról” Billingstone városka mostoha sorsú, gazdáikat hűen szolgáló, vagy szórakoztató, de szomorú véget ért állatai. Kutya, tehén, macska, galamb, bárány, madár, cirkuszi fóka és medve… hosszú a sora a szomorú históriáknak. Megrázóak, mégis szívet melengetők, mert bár kiszolgáltatottságról, de ugyanakkor hűségről is szólnak, a hálátlansággal megcsúfolt hűségről. S mindez remek ritmusú, balladás hangú verselésben.
Nógrádi Gábor fantáziája magával ragadó. Ahogy a sors-rajzok mögül feltűnnek a képzelt kisváros lakói, mintha fekete-fehér filmet látnánk, hitchcocki világot egyszerű emberekkel, az élet kegyetlen realitásával. De szemben a híres rendezővel Nógrádi nem riogatni akar, versei nemes értelemben vett példabeszédek felelőtlenségről, nemtörődömségről, önzésről, magányról.
Ötletnek is nevezhetném ezeknek a verseknek a létrejöttét (a jó ötlet amúgy sem megvetendő), de többnek érzem: képzelt történetekbe burkolt szubjektív lírának, a megélt létből fakadó filozófiának. Mert nem az-e például Honey, a talált eb bölcsessége? Kóbor kutyaként akadt rá két gyermek, s attól kezdve szolgált nekik, őrizte házuk, álmuk, életük fagyban, viharban, s érhette tőlük bot, vagy elvehették kölykeit, mégis azt mondja:
sose feledd a tegnap horizontját!
És ne feledd Ann és Gregory Hallt!,
kik egykor jót tettek vele.
Vagy ott van a cirkuszi elefánt, akit a porondon mutatványokra késztetnek.
Azt mondják, a legnagyobb, legerősebb emlős
e földi tájon én vagyok.
Na, és?
Mit vártok bamba bámulók?
Hisz enni kell!
De „megszólal” a lepke is!
Felszúrva egy kemény kartonpapírra
------Én, ki a szépség, s könnyedség jele
lettem egykor!
nem végzed másképp Patricia Silver,
ki hálóba zártad repülésem
----ott reszketsz majd az élet lomtárában,
mígnem a földbe szúrnak a kereszttel
Így játszik velünk a Nagy Lepkegyűjtő.
És George Brown postagalambja?
Vitte-hozta a híreket,
miket nem bíztak sem levélre, sem telefonra,
és egy ostoba kölyök lecsúzlizta!
Vers visz versre, történet történetre, mert ha belekezdünk, nem tudjuk letenni a könyvet, fogva tartanak ezek az emberinek ható állatsorsok. Hadd álljon itt mégis teljes egészében az egyik legmeghatóbb, a Húsvéti bárány.
A békétekhez mindig áldozat kell?
Cedar Rapidsból jött George haza,
s egy ládikában – bégető csomag –
hozott magával, épp Húsvét előtt,
bőrében még a szép Jill illatával.
Carry ölelt, miss Brown hallgatott,
s az asztalon sorakoztak a kések.
Én is feltámadok?
Tovább is és mindegyikből idézhetnék, szívesen is tenném, de inkább tessék elolvasni a könyvet, már csak azért is, mert a feeling teljessége kedvéért a versek angolul is ott vannak a magyar mellett Tótfalusi István fordításában. Ez a könyv először harminc évvel ezelőtt jelent meg, azóta több kiadást megért, de nekem csak a mostani került a kezembe. A könyvek sorsa (fata libelli) kiszámíthatatlan. Bizonyára az én hibám, hogy mindeddig elkerülte a figyelmemet, de most örömmel fedeztem fel, és örömmel osztom meg az élményt: nagyszerű, a lélek mélyéből támadt költészet!
A kötetet Cakó Ferenc homokrajzai illusztrálták.
A nyitókép a Libertine könyvesboltban készült. Fotó: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert
