1903. május 3-án született a Washington állambeli Tacomában Harry Lillis Crosby Jr. néven, ír és angol felmenőkkel rendelkező hétgyermekes zenész családba. Apja könyvelői fizetésének nagy részét lemezekre, kottákra és hangszerekre költötte. A Bing becenevet hétéves korában egy tanára ragasztotta rá, mert rajongott a Bingville Bugle című képregényért. Iskoláit a jezsuitáknál végezte, majd a spokane-i egyetemen jogot tanult, s bár végül a zenét választotta, alma matere 1937-ben tiszteletbeli doktori címet adományozott neki, itt őrzik a Crosby fiatalkorával kapcsolatos anyagokat is.
Húszas évei elején legtöbb idejét a zeneboltokban töltötte, jazzt hallgatott, különösen az énekes Al Jolson nyűgözte le. Jazz iránti szeretete énekmódján, frazírozásán is érezhető, jártas volt a scat-stílusban is. Miután megvette első dobfelszerélését, Al Rinker nevű zongorista barátjával duót alapítottak és a karrier reményében Los Angelesbe költöztek, ahol Rinker nővére, az ünnepelt jazzénekesnő, Mildred Bailey egyengette útjukat. Harry Barris-szel kiegészülve, immár The Rhythm Boys néven hamarosan Paul Whiteman zenekarával és olyan népszerű művészekkel léptek fel, mint Bix Beiderbecke, Jack Teagarden, Tommy Dorsey és Hoagy Carmichael, első nagyobb sikerük 1928-ban az Ol' Man River jazzes feldolgozása volt. Crosby számos korai slágerét (At Your Command, I Surrender Dear, Wrap Your Troubles in Dreams) Barris írta, de Crosby szólóival rendszeresen ellopta a showt-t, nem kis feszültséget keltve az együttesen belül.
A trió még szerepelt Crosby 1930-as első filmjében, de a következő évben önállósította magát. Lemezszerződést kapott, ontotta a slágereket, önálló rádióműsora indult, amelyet három évtizeden át sugároztak és fénykorában 50 millió hallgatót vonzott. Filmes pályafutása is elindult, szerződtette a Paramount stúdió, első főszerepét 1932-ben a Halló, mindenki boldog című komédiában játszotta.
Bár vékony termetével, hosszúkás arcával és elálló füleivel nem volt sztáralkat, a belőle áradó vonzerő mindezt ellensúlyozni tudta. Ötvennél több filmben kapott főszerepet, főleg a habkönnyű vígjátékokban és zenés filmekben volt elemében, s az ilyen szerepeiért kedvelte őt a közönség is. Ellenállhatatlan duót alkotott a komikus Hope-pal, partnere volt a filmvásznon Fred Astaire, Rosemary Clooney, Danny Kaye, filmjei rendre kasszasikernek bizonyultak. Játszott többek között a Modern Hamupipőke, A nagyhercegnő és a pincér, a Párisi nászút, az Út Marokkóba, a Szent Mary harangjai és a Vidéki lány című alkotásokban, utóbbi kettőért Oscar-díjra is jelölték. A legjobb férfi főszereplőnek járó arany szobrocskát végül az 1944-es Magam útját járom című filmért kapta – érdekesség, hogy az egy évvel későbbi folytatásért is jelölték. Rajta kívül csak öten vannak, akiket ugyanazon karakter megszemélyesítéséért kétszer is jelöltek a kitüntetésre.
Az igazi világsikert 1942-ben a Fehér karácsony című dal hozta meg számára, amely felcsendült az Egész évben farsang (1942), majd az 1954-ben bemutatott Fehér karácsony című filmekben is. Irving Berlin szerzeménye elnyerte a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat, és máig minden idők legkelendőbb kislemeze 50 millió eladott példánnyal. Az amerikai listára húsz különböző alkalommal került fel, és háromszor is elérte az első helyet. A Fehér karácsony 1955 óta folyamatosan szerepel a Guinness Rekordok Könyvében, feldolgozásainak se szeri, se száma. Maga Crosby Call Me Lucky című, 1954-ben kiadott memoárjában felemás érzelmekkel írt a dalról: „Bárhová megyek, mindenhol a Fehér karácsonyt kell énekelnem. Ez éppúgy hozzám tartozik, mint a lógó füleim.”
Karrierje az 1960-as években lelassult, inkább a televízióra összpontosított, karácsonyi tévéműsorát így is milliók nézték. Az utolsó, 1977 őszén rögzített adásban David Bowie társaságában adott elő két klasszikus karácsonyi dalt. Élete végén már több időt töltött golffal, mint a stúdióban, 1977. október 17-én, 74 éves korában egy spanyolországi golfpályán halt meg szívinfarktus következtében.
A rendkívül keményen dolgozó Crosby 1600 dalt vett fel, több mint 4000 rádióműsorban szerepelt, elsőként kapott Grammy-életműdíjat. A listákon több mint 300 dala szerepelt, 41 az első helyen, ezzel megelőzi Elvist és a Beatlest is. Egymaga változtatta meg a rádiózást az élő előadásról az előre felvett műsorokra: 1947-ben 50 ezer dollárt fektetett be az Ampex cégbe, amely kifejlesztette Észak-Amerika első kereskedelmi forgalomban kapható orsós magnóját, és Crosby lett az első előadó, aki előzetesen rögzítette műsorait. Az egyik első Ampex Model 200-as magnót barátjának, a zenész Les Paulnak adta, aki később kikísérletezte a többsávos felvételi technikát. Üzletemberként voltak tévé- és rádióadói, versenylovai, résztulajdonosa volt a többszörös bajnok Pittsburgh Pirates baseball csapatnak.
Crosby egyike azon keveseknek, akik három csillagot kaptak a hollywoodi Hírességek Sétányán (egyet rádiós, egyet zenei, egyet filmes teljesítményéért), ő volt az egyik első igazán sokoldalú sztár, aki a lemezeladások, a rádiós hallgatottság, a tévés nézettség és a filmbevételek terén is rekordokat döntött. Előadóként olyan nagyságokra volt hatással, mint Frank Sinatra, Mel Torme, Tony Bennett, Ella Fitzgerald, Perry Como és Dean Martin.
Fotó: Wolf Tracer Archive / via AFP
