A mindennapok filozófiája - Bogányi Gergely
Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, zeneszerző, a Pécsi Tudományegyetemen doktorált filozófus. Gergely színpadi jelenlétét megtapasztalva – vagy őt a zenéről beszélni hallva – hamar evidenssé válik, hogy nem pusztán eljátssza a zenét, hanem megtestesíti azt. Ennek fényében kérdeztük őt a zene filozófiájáról, ő pedig annak ellenére tett kísérletet a válaszadásra, hogy a zene filozófiáját talán képtelenség szavak által megfogalmazni. A zene arról is beszél, amiről a szavak már nem tudnak.
Mit jelent számodra a filozófia?
Többféle jelentése van. Egyrészt jelenti az én személyes, filozófiához való viszonyomat. Az én határozott filozofikus beállítottságom szívből és lélekből fakad, ebből adódóan azok a filozófiai írások és értekezések állnak közel hozzám, amik hasonló módon, szívből és lélekből fakadóan születnek vagy születtek, nem pedig azok, amik elsősorban az értelmezésen alapulnak. Ilyen például Szent Ágoston filozófiája. Ő nem azért az egyik kedvencem, mert mindenki másnál okosabb, hanem azért, mert tisztán érezhető, hogy a gondolatai az említett mélységből fakadnak, és az eszének köszönhetően eredeti és zseniális módon képes elmondani azokat.
Ő azt tette a szavakkal, amit te teszel a zenével.
Így is mondhatjuk.
Milyen filozófia járja át és határozza meg a zenei lelkületed, munkád? Meglátásod szerint mi a zene filozófiája?
Én zenésznek születtem, ezért a zene elsősorban a véremben kering, ilyen módon mindenemet áthatja, így magából a vérem keringéséből fakad a filozófiám. (Gergely négyéves kora óta zongorázik, hatévesen különdíjasa volt a nyíregyházi Országos Zongoraversenynek, kilencévesen pedig megnyerte azt – a szerk.) Mivel vérbeli zenész vagyok, sokkal direktebb, teljesen önazonos és egyenes az a zenei végtermék, amit a szívbéli megérzés, „meghallás” után az eszemmel leírok, mintha valamilyen metódus vagy koncepció szerint az eszem által hoznám létre azt.
A szív és a lélek kettőse az, ami eljut az észig, ami ezt követően írja le a kapott impulzust. Ez egészen más folyamat, mint az, amikor az ész különálló módon, utólag mond véleményt a zenéről vagy alkot filozófiát arról.
A filozófia a gondolkodásról való gondolkodás, a zene filozófiája pedig talán a zene szellemiségéről, gondolatiságáról való gondolkodást jelenti. Felmerül a kérdés: mi a zene?
Milyen zene milyen? A jó zene vagy a rossz zene milyen? Akkor már mi a jó zene, és mi a rossz zene? A zenéről alkotott gondolataink az én értelmezésemben nem képzelhetők el egy komplex élmény nélkül. Ugyanis anélkül csupán technikai részletekről értekezünk – akkor is, ha azok egyébként fontosak lennének. Tehát, ha mi a jó zenéről „de facto”, definiálható valamiként gondolkodunk, akkor azt hiszem, hogy alapvetően eltévedtünk.
Hiszen a definiálásra való törekvés során épp a zene lényegét veszítjük szem elől, miszerint: a zene egy megfogalmazhatatlan varázslat.
Igen. Igen, az – jó esetben. Megkülönböztethetünk jó és rossz zenét, én legalábbis megteszem. Pont azért, mert azáltal, hogy születésemtől fogva vérem a zene, van egy tisztánlátásom a jó és a rossz zenével kapcsolatban, meg tudom mondani, hogy melyik jó és melyik rossz. Mindaz, amiről itt beszélnék, a jó zene területe – és ezen belül is a remekművek, műfaji korlátoktól függetlenül.
Értelmezésed és érzésed szerint milyen a jó és milyen a rossz zene?
A jó zene építő, a rossz zene romboló. Ez egy poláris világ, van nappal és van éjszaka, van jó és van rossz. A jó dolgok jó hatással vannak, a rossz dolgok pedig rossz hatással vannak – mindenre. Napjainkban olyan világot élünk, amiben lassan már ott tartunk, hogy ilyen szinten kell megvédeni a legalapvetőbb trivialitásokat.
Mi segíti hozzá a hallgatót ahhoz, hogy képes legyen megkülönböztetni egymástól a jó és a rossz zenét?
Nehéz kérdés, rátapint a lényegre. Ez bizonyos mértékben technikai dolog. Olyan technikai tisztánlátásra van szükség, amit befolyásol a kultúra, a születési körülmények, a neveltetés, a tanárok. Manapság, mint sok minden más is, úgy a zene kérdése is ki lett fordítva önmagából.
Gyakran szembesülök azzal, hogy a jót rossznak, a rosszat pedig jónak mondják, holott ez nem egy relativizálható kérdés – éppúgy, ahogy az éjszaka sötétsége és a nappal világossága sem relativizálható. Egyértelmű tény, hogy éjszaka sötét van, nappal pedig világosság.
Minden zenei műfajon belül képes megnyilvánulni a nappalhoz hasonlatos fényes, felemelő hatás, energia?
Nem minden műfajban. A műfajok többségében lehetséges a megnyilvánulása, eltérő arányban. A pop- és rockzenében elenyészően alacsony mértékben van jelen, az úgynevezett klasszikus vagy komolyzenében pedig viszonylag nagy mértékben.
Mit gondolsz, mi a zene feladata?
A jó zenének több funkciója és feladata is van. Először is van egy titkos, mély rétege, ami az ember lelkére hat. Ez olyan módon történik, hogy esetleg észre sem veszi a befogadó, de attól még hat. Van olyan rétege is, ami a fizikai testnek – a hallás, az érzelmek és akár még látás szintjén is – élményt ad. Jóleső élményt. Valamint van olyan rétege is a jó zenének, ami kifejezetten hasznos az ember lelki és fizikai fejlődése szempontjából. Bizonyított tény, hogy fejleszti a hallást, a stratégiai gondolkodást – új idegpályák képesek kiépülni a hatására – és az érzelmi intelligenciát is. Fokozza az érzelmi gazdagságot, jó irányba orientálja és erősíti az ember viszonyítási rendszerét. Tehát a jó zene több síkon fejt ki jelentős, nagyszerű hatást.
Milyen gondolat- és érzelemvilág ölt testet az általad kifejlesztett Bogányi-zongorában?
Hát nagyon pontosan fogalmaztál és nagyon jól. A Bogányi-zongora nem csak egy tárgy – eleve: egy hangszer nem csak egy tárgy. Azért, mert a hangszeren keresztül közöl valamit az előadó szíve, lelke.
Ergo, egy hangszer úgy materiális, hogy közben spirituális is, hiszen összeköttetésben van a felső, szent erőkkel. Egy hangszert nem „tárgyazhatunk le”, mert több annál. Ez a tény a Bogányi-zongora létrejöttének egyik alapja.
A másik alapja: az újítás. Ezt az új hangszert a zenéből teremtettem, mert több volt a zenei igényem annál, amit az addigi hangszerek által meg tudtam valósítani. Azaz magasabb volt a belső, lelki hangigényem annál, amit az addigi legjobb zongorák képesek voltak produkálni.
Ebből az igényből jött az erő, aminek a segítségével új anyagok által megcsináltuk az új zongorát: régi farezonátorok helyett karbon kompozit testtel és rezonátorral, így ki tudtuk küszöbölni a fa gyengeségeit és stabilizálni tudtuk az erősségeit. Egy eddigieknél magasabb minőséget hoztunk létre tiszta hangzással – úgy újítottuk meg a matériát, hogy közben lelket is leheltünk belé. Nyugodtan mondhatom, hogy ez világszenzáció, hiszen mi vagyunk az egyetlenek a világon, akik ezt meg tudták csinálni.
Fotó: Hegyi Júlia Lili/Kultúra.hu
