A szerkesztők Karl R. Popper írását (Vissza a preszókratikusokhoz, Veres Máté fordításában) afféle bevezetésnek szánták: kiválóan példázza, miképpen lehet az antikvitáshoz - s ezen belül az antik bölcselethez - úgy fordulni, hogy az ember ne vesszen bele a filológiai részletekbe, s mégis érvényes válaszokat kapjon. A neves szerző nem kevesebbre vállalkozik ebben a cikkben, mint hogy filozófiai igénnyel, de igen olvasmányosan megragadja a Szókratész előtti görög bölcselet és tudomány lényegét (a kettő ekkor még nem vált el egymástól).
Steiger Kornél írása szellemesen vonatkoztatja egymásra a preszókratikus filozófia az ember megismerő tevékenységéről vallott nézeteit, illetve a megismerés homéroszi eposzokból kiolvasható felfogását. Betegh Gábor arra vállalkozik, hogy bemutassa: miképpen használja Platón, pontosabban a platóni dialógusok - mindenekelőtt a Phaidón - Szókratésze a mítoszt világmagyarázati (vagyis filozófiai) eszközként.
Bene László írása Platón utolsó dialógusával, a Törvényekkel foglalkozik, s ezen belül is az okság és a kozmogónia összefüggéseivel: megragadható-e a világ időbeli kezdete, vagy ez csupán magyarázati modellként érvényes, anélkül, hogy kozmológiai értelemben szó szerint vennénk? Veres Máté Platón filozófiájának utóéletével, az Akadémia szkeptikus korszakával foglalkozik.
Nagy Árpád Miklós átfogó tanulmánya a varázsgemmák funkcióját tárja fel a görög-római antikvitásban, a régészeti és az irodalmi forrásanyagot egyaránt figyelembe véve, vallástörténeti igénnyel. Ötvös Csaba egy olyan, a késő antikvitásban felbukkanó irányzattal - jelesül a gnózissal - foglalkozik, amelyben a tudomány, vallás és filozófia közti határvonalak ismét határozottan megkérdőjeleződnek. Tamási Balázs cikke, elkanyarodva az ún. klasszikus antikvitástól, a bölcsesség kérdését az ókori zsidó történelem kontextusában tárgyalja.
Az antik forrásokat közlő Textus rovatban ezúttal, kapcsolódva a szám tematikájához, Szabó Mária egy, a Hippokratészi Gyűjteményben található értekezést (A levegőről) fordít le és kommentál. A tudománytörténeti rovatban (Okuláré) az utóbbi időben jeles magyar ókortudósok idegen nyelvű tanulmányainak fordítását teszik közzé: ezúttal Erika Reiner assziriológiai tárgyú dolgozatát Sövegjártó Szilvia fordításában, Komoróczy Géza informatív bevezetésével.
A régészeti rovatban szó esik a scarbantiai amfiteátrumról (Gömöri János - Karl Kaus), a tiszalöki feltárásokról (Scholtz Róbert), illetve a szudáni leletmentésben - Merowe-gát! - vállalt magyar szerepről (Lassányi Gábor). Az évszak műtárgyát a Szépművészeti Múzeumból Szilágyi János György mutatja be, Teano művészete címmel.
