Barta Lajos tragikomédiája a nézőknek egyszerre fájdalmas és mulatságos mesét kínál, miközben bemutatja a magyar kisvárosban élő Szalkay család három lányának örök várakozását, versengését. A színház oldalán a darabról azt írják: a történet felidézheti akár az underground groteszk és ironikus világát, és a fehér lovon érkező hercegre áhítozó három lány láttán az emlékkönyvek rózsaszín, érzelgős sorait is. Egyszerre fájdalmas és szentimentális, röhejesen pitiáner és mélységesen tragikus az a világ, amit Barta ábrázol.
?Nehéz feladat volt megtalálni az előadás stílusát. Azt, hogy tökéletes arányokkal legyen bemutatva a darab igazsága, megtartva a humoros oldalát is. Vannak groteszk és szürreális elemek is benne, ezeket egységes stílussá kellett kovácsolni. El lehet csúszni a szórakoztatás irányába, de könnyen bele lehet esni abba a hibába is, hogy csehovi drámát visz színre az ember. A tökéletes arányok megtalálása komoly kihívás volt, de sikerült eltalálnunk a megfelelő egyensúlyt, van benne keserűség is, humor is, egy csipet groteszk is? ? mondja Guelmino Sándor.
?Nagyon vegyes műfajú a darab, amely nem egy szerelmet mutat be, hanem többfélét. Három lánytestvér boldogságkeresését viszi színre? ebben egy kicsit hasonlít Csehov Három nővérére. A vidéki városban élő három nő különböző módokon, de sikertelenül keresi a szerelmet. Először a fiatalságuk nagy csalódásait élik át, aztán ki-ki másképp kompromisszumot köt, és ez is ironikus fénytörésbe helyezi a történteket? ? meséli a rendező.
A lányok kapcsolatai, érzései különbözőek. Az egyikük története magáról a rajongásról szól, ahogy egy lány az ideálját piedesztálra helyezi, míg a legidősebb, a megkeseredett vénkisasszony nővérük úgy gondolja, nem érdemes keresni az ideálokat, várni a tökéletesre, hanem meg kell kötni mindenkinek a maga kompromisszumát. ?Sokféle kapcsolat és boldogságkeresés lett felfestve a darabban, ki-ki a különböző változatokban magára ismerhet, hiszen ma is aktuális kérdés, hogyan próbáljuk elérni a boldogságot, mit jelent ez a számunkra. Annak dacára, hogy pont száz éves a darab, mérhetetlenül aktuális ma is? ? jegyzi meg Guelmino Sándor.
A darabot nem helyezték át modern környezetbe. ?Ha kivettük volna a maga korából, akkor az illemszabályok és minták elvesztették volna az érvényességüket, tehát nem lehetett megerőszakolni a darabot. Ha valóságos érzelmeket és érzelmi szituációkat vázolunk fel, nem kell direkt aktualizálás ahhoz, hogy az hatni tudjon. Bíztunk benne, hogy így is megszólítja a nézőket? ? mondja a rendező, hozzátéve: volt bennük kíváncsiság, hogyan fogadják majd a nézők ezt a finom polgári darabot. ?Minden várakozásunkat felülmúlta a fogadtatás. Valamit sikerült eltalálni, mert a közönség nagyon pozitív visszajelzéseket adott.?
Wéber Anikó
Fotó: Csiky Gergely Színház
