A kormányzati támogatással működő Brit Filmtanács az állami Lottóalap kulturális támogatásokra - elsősorban filmekre - költhető keretéből 150 ezer fontot adott egy bollywoodi szuperprodukcióhoz. A történészek szerint azonban a című alkotás hiába a valaha készült legdrágább indiai film, bántóan sok történeti pontatlanságot, tudatos ferdítést tartalmaz.
Az 1857-es indiai eseményeket és a Brit Kelet-Indiai Társaság ténykedését feldolgozó filmes alkotás főszerepét Bollywood csillaga, Aamir Khan és az angol Toby Stephens játsszák. A túlnyomórészt angol nyelvű, 6,5 millió dollárból készült produkciót két hete mutatták be Angliában. A brit nézők megdöbbenéssel szembesültek jelenetekkel, melyekben a Brit Kelet-Indiai Társaság érdekeltségei védelmében indiai civileket ölet meg, illetve az alkotók kigúnyolják a hivatalosan elrendelt rabszolgaellenes magatartást.
Komoly felháborodást váltott ki az a jelenet, melyben egy hivatalnok árajánlatot tesz egy brit tisztviselőket kiszolgáló bordélyházba zárt rabszolgalánynak. Egy másik jelenetben az látható, ahogy egy vezető tisztviselő elrendeli egy indiai falu elpusztítását, és annak védtelen lakóit távoli ópiummezőkre szállítják kényszermunkára.
A című könyv szerzője, Saul David történész a fantázia termékének nyilvánította a film számos jelenetét: "Nem akarom védeni a Brit Kelet-Indiai Társaságot, de soha nem találtam olyan történeti bizonyítékokat, amely igazolhatná ezeket az ostoba képsorokat. Természetesen bizonyos mértékű kritika helyes, de a film inkább a brit teljesítmény öncélú becsmérlését választotta." A történész hozzátette: "A Kelet-Indiai Társaság kereskedett ópiummal is, de nem tudok ilyen mészárlásról, és kizártnak tartom, hogy ilyenek valaha is előfordultak".
A történész különösen kritikusan értékeli az 1857-es szipoj-lázadást bemutató képsorokat, melyen a britek marhafaggyúval és disznózsírral bekent, foggal beélesíthető töltények használatára kényszerítették a muzulmán és hindu szipojokat. David szerint ez a beállítás téves: az első panaszok után azonnal visszavonták ezeket a töltényeket, és senkit nem kényszerítettek arra, hogy vallásával ellentétes töltényeket használjon.
A brit sajtó többnyire nem a filmet készítők álláspontját, csupán néhány különösen kirívó jelenetet kritizált. Általános vélemény, hogy a brit gyarmati katonaság és a Kelet-Indiai Társaság sosem követett volna el hasonló kegyetlenségeket, mindez csak az ellenséges nagyhatalmak propagandafogása volt. Sokakban persze már a film első mondata ellenérzést váltott ki: "India, 1857. A britek szipoj-lázadásnak hívták, ám az indiaiaknak ez volt az első függetlenségi háború".
Hugo Swire, konzervatív párti képviselő állami támogatása miatt kritizálta a filmet: "Igazán érdekelne, hogy mi alapján döntötte el a Filmtanács, hogy megéri e film mellé állnia. Személy szerint úgy gondolom, hogy a Filmtanácsnak inkább az angol filmeket kéne támogatnia. Nem értem, hogy miért kell egy olyan filmet anyagilag segíteni, amit az indiai filmipar készít".
A film producere, Bobby Bedi elfogadja, hogy néhány jelenet nem felel meg a történelmi hűségnek, ám szerinte a film csak a Társaságot, és nem a britek szerepét értékeli kritikusan. A producer egyébként a vele készített interjúban a Brit Kelet-Indiai Társaság korabeli szerepét az amerikai Enron energiaszolgáltatóhoz hasonlította, és szerinte a filmet inkább globalizációkritikus szemszögből lehetne értelmezni.
A Filmtanács a támogatás kapcsán felmerült felvetésekre rövid közleményben válaszolt, amely szerint "A minőség számít és nem a politika".
