Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész moderálásával Radnóti Zsuzsa, Jászai Mari-díjas dramaturg, Ráckevei Anna színművész, a Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Bódi Katalin irodalomtörténész, Árkosi Árpád, rendező, Csikos Sándor, színművész-rendező és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója beszélgetett a 2014 februárjában elhunyt debreceni író színpadi munkásságáról.
Elsőként Radnóti Zsuzsa, Jászai Mari-díjas dramaturg ismertetett egy részletet most készülő tanulmányából, melynek címe ?Borbély Szilárd emberi és írói szenvedéstörténete?. Ebben többek között kiemelte, hogy írásainak egyre merészebb személyességével párhuzamosan egyre egyetemesebbé tudta tágítani saját személyes sorstragédiáját. Drámáinak sorstörténetével kapcsolatban hangsúlyozta, érdekes, hogy míg ezek nem értek el igazán nagy sikereket, sőt, néhányat még be sem mutattak közülük, addig a költői és a prózai szövegei alapján összeállított előadások mélyen megrendítették az embereket. Ilyen a Halotti pompa Vidnyánszky Attila rendezésében és a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatói által színre vitt Nincstelenek ? tette hozzá a dramaturg.
Borbély Szilárd drámái nehezen felejthető, sűrű szövegek, akárcsak az író egyik kedvence, Vörösmarty Csongor és Tündéje. Sok kísérlet és sokfajta megszólalásmód kell ahhoz, hogy ezek a drámai szövegek a magyar színházi kultúra részeivé váljanak, állapította meg Radnóti Zsuzsa. Kiemelte még a debreceni teátrum szeretetteljes befogadó közegét, hiszen az ebben az évadban bemutatott, Árkosi Árpád rendezte Akár Akárkit megelőzően a Csokonai ?deszkáin? kapott helyet a már említett Halotti pompa Vidnyánszky Attila rendezésében és még korábban, a Pinczés István által színpadra vitt első darab, A kamera.man is.
Debrecenbe kerülésekor ajándékba kapta a Halotti pompa kötetét, mesélte Vidnyánszky Attila, aki ezután ismerkedett meg a szerzővel személyesen is. A rendezőt azonnal megfogta az a mélység, ami ezekből a költői szövegekből áradt, ezért határozta el, hogy foglalkozik velük. Vidnyánszky Attila hozzátette azt is, hogy folyamatosan próbálta arra inspirálni Borbély Szilárdot, hogy darabjaiban is versei látomásszerű, ezer irányba asszociáló ihletettségét kövesse. A Halotti pompát a szerző halála miatt nem játszották tovább, ám most újra kívánja értelmezni a rendező, így várhatóan egy másik változatban kerül majd a Nemzeti Színház színpadára.
Ráckevei Anna arról beszélt, hogy színészként egyszerre volt izgalmas ugyanakkor nagyon nehéz a Halotti pompában Borbély Szilárd személyes tragédiájának történetével és a halállal szembesítő versszövegekkel dolgozni. A színésznő szerint a modern ember már jóval kevésbé tud mit kezdeni a halál problematikájával, mint a korábbi korokban élő. A próbafolyamat során nagyon alaposan körbejárták nemcsak a halál tematikáját, hanem a bűn kérdéskörét is, a közreműködőknek az előadások mindegyike emlékezetes és megrázó volt, idézte fel Ráckevei Anna. A színésznő egyébként a szerző Jászai című darabjának címszerepét is alakította, és úgy vélte, csak idő kérdése lett volna, hogy az író a drámában is otthonosan mozogjon.
A szerző nagyon finoman szabadította fel az előadások alkotóit a szövegekhez ragaszkodás terhe alól, tette hozzá Csikos Sándor, aki a Halotti pompában színészként, a Dea Debrecen című, egy irodalmi pályázat nyomán készült ?alkalmi? darabban pedig rendezőként dolgozott Borbély Szilárd írásaival. Ez a munka Kazinczy és Csokonai kapcsolatát dolgozta fel, és egy új oldalát is megvillantotta a szerzőnek, mondta Csikos Sándor. Borbély Szilárd humorát kevesen ismerik, de ebben a műben előjött az a nagyon finom derűje is, ami csak ritkán tapasztalható más írásaiban.
A beszélgetés moderátora, Fazakas Gergely Tamás mellett, Bódi Katalin irodalomtörténész is együtt oktatott Borbély Szilárddal a Debreceni Egyetemen. Bódi Katalin elmondta, leginkább illusztrációként szokta felhozni a Borbély Szilárd-szövegeket az órákon, ami azért is lehetséges, mert a szerzőnél a lírai nyelv képisége a képzőművészeti jelhasználat képiségével rokon, az irodalmár szerint éppen ezért is lehetséges a színpadon ?láthatóvá? tenni ezeket a szövegeket.
Az Akár Akárkivel Árkosi Árpád két helyszínen is megbirkózott rendezőként, elmondása szerint igyekezett kétféle stílusban, stilizáltabban és realistább megközelítésben is színre vinni a darabot. Ugyanakkor kitért arra is, hogy érdemes lenne több rendezőnek, több világlátás mentén is megvalósítania a Borbély-darabokat, bár egyelőre valóban úgy tűnik, prózájával, illetve költészetével szemben, a szerző drámai művei nem nagyon jutnak túl Debrecen határán. Árkosi Árpád felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a hamar megszakadt, ám rendkívüli életműnek, kivételes írói teljesítménynek lépten-nyomon színpadra kellene kerülnie.
Ungvári Judit
