A cenzúrát eltörlő rendszerváltás huszadik évfordulóján az OSA, a cenzúra, a propaganda, illetve az ellenük fellépő mozgalmak, a szamizdat dokumentumainak egyik legnagyobb archívuma, tervet dolgozott ki arra, hogy Táncsics egykori börtöne, a szólás szabadságának ügyét szolgálva kerüljön a köz tulajdonába.
A szólásszabadság, az állami és egyházi cenzúra eltörlése a szabad szellemek egyik legalapvetőbb követelése volt a reneszánsz óta -
áll az OSA kommünikéjében. Az európai polgári fejlődés, a modern demokráciák megszületése elválaszthatatlanul összefonódott a cenzúra elleni küzdelemmel, a szólásszabadság alkotmányos garanciáinak megteremtésével. Ma nincs olyan demokratikus jogállam, ahol a szólás- és sajtószabadság ne lenne kiemelten védett alkotmányos jog. A véleménynyilvánítás szabadsága, a vallás- és lelkiismereti szabadság, a sajtó- és a tudományos kutatás szabadsága, a közérdekű információkhoz jutás joga és a többi információs alapjog az alkotmányos demokráciákban két okból élveznek kiemelt megbecsülést: az önkifejezés, a személyes önkiteljesítés, a jó élet követése szabadságának éppúgy előfeltételei és garanciái, amiképp a demokratikus közélet fennmaradását, a demokratikus intézményrendszer működését is ezek a jogok szavatolják. A demokratikus jogállamokban ezt ma már szinte senki nem vonja kétségbe.
A Ház magja egy szerény, de szimbolikusan fontos történelmi gyűjtemény lenne, amely egy interaktív, virtuális térben szerkesztett kiállítás keretében mutatná be a szólásszabadság eszméjének születését, nemzetközi és hazai történetét, különös tekintettel a cenzúra történetére, a jogfejlődésre, a huszadik század totalitárius rendszereire és a cenzúra elleni küzdelemre idehaza, Európában és szerte a világon. A kiállítás az európai és a magyarországi, valamint a szólásszabadság története szempontjából kiemelt jelentőségű észak-amerikai történések legfontosabb fordulópontjainak, legnagyobb hatású eseteinek részletes dokumentációjával és elemzésével mutatná be, hogyan, milyen konfliktusokon és küzdelmeken keresztül, milyen előrelépések és hátraarcok nyomán vált az elmúlt öt évszázadban a szólásszabadság a modern demokráciák egyik legfontosabb alkotmányos alapértékévé.
A Ház azonban nem lenne pusztán múzeum és történeti emlékhely. Fórumot kíván biztosítani konferenciák, szemináriumok, szakmai találkozók számára is. Ám nemcsak a jogászok, szociológusok, politológusok és történészek találkozóihoz kínálna teret, hanem ennél tágabb körben, civil szervezetek, újságírók és laikusok számára is nyitott lenne.
A ház egyik legfontosabb funkciója oktatási programok szervezése középiskolások, főiskolások és egyetemisták részére a szólásszabadsággal és a vele rokon jogokkal összefüggő történelmi, jogi és kommunikációs témakörökben. A tanárok közreműködésével olyan interaktív gyakorlatok, események szervezhetőek, amelyeken a diákok újrajátszhatnak híres eseteket, ezáltal megismerkedve a kor szereplőivel és a főbb érvekkel, ellenérvekkel, avagy diszkusszív formában tárgyalhatnak meg friss, aktuális problémákat. A ház látogatottságát, sikerét így elsősorban a fiatalok biztosítanák, akiknek érdekes, interaktív és alternatív oktatási lehetőséget nyújthat a ház.
A ház esetenként befogadhat a "kifejezés szabadsága" jegyében művészeti eseményeket, táncot, zenei műfajokat, előadóművészeket és kiállításokat is. Vitákat rendezhet a lelkiismereti és a tudományos szabadság kérdéseiről. Rendszeresen szervezhet a témakörébe vágó időszaki kiállításokat, illetve helyet adhat vendégkiállításoknak is. A ház a témakör közgyűjteményévé alakulhat, saját archívummal, könyvtárral, kutatóteremmel. Végül, a ház egyedi koncepciója más országok számára is átvehetővé válhat.
További részletek, vita és koncepció az OSA oldalán
