A techno él, mint az a Ladytron koncertje kapcsán is érzékelhető, és van rá közönségigény. Ahogy persze minden elektronikus zenére, vagy hogy is nevezik ezeket, amikre padlót nézve lehet fejet ingatni. A Ladytron, mivel élő zene is van benne, ennél életszerűbb kicsit, egyszerre emlékeztet a Kraftwerkre, a Commodore 64 kompjuterek által komponált muzsikákra, meg Brian Eno életművére is. A mostaniak közül pedig például az Underworlddel lehetne egy trendbe állítani, legalábbis annyiban, hogy lemezről jobb volna hallgatni, mint élőben, ha nem lennének annyira látványosak. Olyan csillagok háborújás, robotos retró, ami felüdülésnek számít a VOLT-on, mondjuk egy órás, nagyszínpados metál maszturbációs művészet után.
A Roxy Music egyik számának a címét kölcsönözték névnek, hogy ilyen módon is beágyazzák a zenetörténetbe magukat, és van egy kelet-európai gyökerük, a bolgár Mira Aroyo, az egyik énekesnő, tiszta hanggal, nyilván, ettől is érdekesebb a projekt.
1999-ben alakultak, a két zenész és Dj fiú, Reuben Wu és Daniel Hunt vezetésével, és a másik énekesnővel Helen Marnie-val. 2001-ben jött ki az első, Playgirl című albumuk, aztán a következő évben a Light and Magic című hozott kisebb nemzetközi sikert olyan slágerekkel, mint az Evi,l illetve a Seventeen, aztán 2005-ig vártak az újabb albummal, annak is misztikus a címe: Witching Hour, és valóban, a koncertnek is volt egy kis boszorkányszombat hangulata.
Az eddig legsikeresebb lemezük tavaly jött ki, Velocifero címmel, felgyalogolt a slágerlistákra, sok támogatást kapott és az eredményt pedig láthattuk, sztárokat egy kicsi színpadon, amit nagyon jól belaktak, és olyan elektronikus pop diszkót kanyarítottak a közönségnek, hogy észre sem vették, máris táncoltak mindannyian, sőt láthattunk néhány szólótánc bemutatót, hommage ? Jacko, és még a rastahajúak is odagyűltek hálistennek, nem csak a jól nyírt frizurák, mert azért azt nem értem ebben a szinti világban az übermensch külsőt, a kúl tartást, a rendmániát, a mosolytalanságot. Az egy kicsit idegen, de el bírom ásni, ha csak a zenét hallgatom, és mondjuk más galaxisokról álmodozom.
Izil és Kevin aztán a lemezjátszók mögött végre szétmosolyogták az éjszakát és jöttek a boszorkányok is.
