A dárda
A Brett Murray készítette A dárda című festmény a Dél-Afrikai Köztársaság elnökét, Jacob Zumát ábrázolja, kiemelve annak nemi szervét. A provokatív alkotás villámként csapott le a művészvilágon belül, s szinte az egész országot lázba hozta. A kritikusoknak nem tetszett a mű, véleményük szerint nem csak vulgáris, hanem még csak nem is eredeti, hiszen a művész ugyanabban a stílusban és színsémában dolgozott, mint Shepherd Fairey, aki a Barack Obama elnököt ábrázoló híres posztert készítette.
Természetesen a művészetpártolók sem voltak oda a mű láttán. Ráadásul néhány nappal ezelőtt a Zuma-szimpatizánsok megrongálták a művet, piros X-et rajzolva az arcára, s fekete festéket kenve a portréra.
Donatello Dávidja
Évtizedekkel az előtt, hogy Michelangelo kifaragta volna híres szobrát a bibliai királyról, Dávidról, egy másik itáliai reneszánsz művész, Donatello is megalkotta saját Dávid szobrát. A Donatello szobrász karrierjének kezdetén, 1408-ban készült szobor Dávidot tógában ábrázolta. Dávid a 15. századi virágzó Firenze jelképévé vált, egy emelkedő hatalom a többi, szintén erős ellenfél között.
30-40 évvel később Donatello fiatal ifjúként alkotta újra Dávidot, immáron bronzból. (A képen ez látható.) Dávid eme verziója csupán egy kalapot és egy csizmát visel, önelégült mosollyal az arcán, miközben ott áll a legyőzött Góliát fején. Bár a szoborral kapcsolatos reakciók nyilvántartása igen hiányos, az azonban bizonyos, hogy leleplezése után a munka nagy vihart kavart, mivel valószínűleg ez volt az első szabadon álló meztelen alak Itáliából az elmúlt ezer évben.
Medúza tutaja
A Théodore Géricault által 1819 körül készített Medúza tutaja című festmény olyan politikai üzenetet rejt, amelyet a mai közönség talán már nem is ért. A festmény a Médusa nevű francia hajó szerencsétlenségére emlékezik, amely Mauritániában futott zátonyra. A 150 matróz sebtében egy tutajt ácsolt össze, amely közel két hétig volt szállásuk, amikor megmentette őket egy brit zászló alatt közlekedő hajó. A 15 túlélőnek kannibalizmusra kellett vetemednie, hogy megmeneküljön.
A hajótörést az inkompetens kapitány hibájának tartották. A lakosság körében elterjedt pletyka szerint állását azért kapta, mert XVIII. Lajos francia király egyik kedvence volt. (Valószínűleg az uralkodónak semmi köze nem volt a kinevezéséhez.) A festmény horrorisztikus részei megosztották a művészetpártolókat is a politikai szekértáborok mentén. Az antiroyalisták mestermunkának tartották, míg a korona odaadó támogatói elítélték, s provokációnak kiáltották ki.
Éjjeli őrjárat
Az Éjjeli őrjárat című (angolul The Night Watch) 1642-es Rembrandt festmény pontosan azért ellentmondásos, mert nem keltett botrányt. A történet szerint a festmény elkészültét követően Rembrandt karrierje művészként meg volt pecsételve, a művet ugyanis negatívan ítélték meg életében, ami a németalföldi festő elszegényedéséhez vezetett.
Tény azonban, hogy 1967-ben a KLM holland légitársaság kihasználta a mítosz nyújtotta előnyöket egyik hirdetési kampányában, ahol ez volt olvasható: See Night Watch. A festmény ugyanakkor mégis sikeresnek bizonyult, miután leleplezték, hosszú ideig ki volt állítva.
Reggeli a szabadban
Amikor Eduard Manet megfestette a Le déjeuner sur l'herbe (Reggeli a szabadban) című művét, majd 1863-ban kiállították, semmi botrányost nem találtak abban, hogy a művész egy ruhátlan alakot ábrázolt festményén.
Ami ebben az esetben nagy port kavart, az az volt, hogy a festmény női alakja egyedül volt meztelen a korabeli ruhákba öltözött férfiak között. A mű elkészültéig az aktképeken főként görög és római stílusú öltözékek kaptak helyet.
Amputálás bemutatása festményen
Az előző példával ellentétben a Thomas Eakins által 1875-ben festett Gross Klinika című mű nem a meztelenségével vagy a szexualitás egyéb formáinak bemutatásával érdemelte ki a botrányos jelzőt. A festmény egy orvosi jelenetet ábrázol, amelyet akkoriban tudományos csodának tartottak: a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása miatt amputálták egy férfi lábát.
Eakins is végignézte Dr. Samuel D. Gross diákoknak tartott előadását a Jefferson Medical College-ben. Ami azért is érdekes, mert az orvosi bemutatók nem sok művészt vagy művészetpártolót vonzottak akkoriban. A kritikák lényegében elkerülték Eakins "véres" munkáját.
Madame X
Nehéz elhinni, hogy a Madame X című festmény, amely a modern megfigyelőnek olyan ártatlannak tűnhet, a maga korában mennyire polgárpukkasztónak számított. A művet John Singer Sargent festette 1884-ben, s a Paris Salonban mutatták be. A festmény azért okozott skandalumot, mert főszereplője, a társadalom felső osztályaiból származó úriasszony szexuálisan félreérthetetlen utalásokat tesz.
Sargent eredetileg a hölgy ruhájából csak egy pántot festett meg, ám később átgondolta, s a fekete ruha kapott még egy kiegészítőt. A nő fülének élénkvörös színe teljesen ellentétben áll sápadt bőrével, amit szintén sokan kritizáltak. A művet olyan heves támadások érték, hogy Sargentnek el kellett hagynia Párizst. A képen szereplő hölgyet, az úri körökből származó Madame Gautreau-t teljesen megalázták, aki maga is elutasította a festményt, holott ő volt a megrendelője.
A szökőkút
Ez nem egy piszoárt ábrázoló festmény, se egy piszoárt megformáló szobor. Ez csak egy szimpla piszoár. Az egyetlen dolog, amely megkülönbözteti a férfi WC-ben található tárgytól, az a következő aláírás: R. Mutt 1917.
A szökőkútnak nevezett mű Marcel Duchamp "alkotása", amelyet egy a Független Művészek Társasága által szervezett 1917-es kiállításon mutattak be. Az alkotó viccét a kritikusok és a művésztársadalom közönségesnek és trágárnak kiáltotta ki. A munkát annyi támadás érte, hogy a darabot bemutató kiállítás is elutasította. Az egykor kiátkozott tárgy azóta a 20. század egyik legnagyobb művészeti alkotásává nőtte ki magát.
Guernica
Pablo Picasso 1937-ben, a spanyol polgárháború közepén festette Guernica című festményét, amely a hasonló nevű baszk város Francisco Franco tábornok utasítására történt lebombázását ábrázolja. A véres tett hozzásegítette a tábornokot 36 éves diktatúrájának elindulásához. A párizsi nemzetközi kiállításon bemutatott festményt több kritika is érte stílusa miatt, amelyet egy német politikus "négy évig festett testrészek zagyvalékának", továbbá egy őrült álmának nevezett.
A kép jelenleg a modern művészet egyik legismertebb háborúellenes megnyilvánulása. Az alkotás beutazta a világot, ám Picasso megtiltotta, hogy spanyol földön legyen kiállítva addig, amíg a nép nem szabad, s nem él demokráciában. Végül Picasso 100. születésnapján, hat évvel Franco halála után a kép hazakerült. A műalkotás a fasizmus elleni harc egyik ereklyéjévé lett.
Paradicsomleves mint műalkotás
Mi lehet olyan botrányos egy levesben? Nem sok minden, ám ha a falra akasztva mutatják be, már megváltozik az összkép. Andy Warhol a Campbell féle levesekről készült, 1962-ben bemutatott képeinek sorozata ma is egy vagyont ér a gyűjtők számára. A 32-ből az egyik, a paradicsomlevest ábrázoló egy 2010-es aukción kilencmillió dollárért kelt el.
Amikor a sorozat először volt kiállítva egy Los Angeles-i galériában, meglehetősen heves ellenreakciókat váltott ki, különösen azért, mivel kereskedelmi tárgyakra vonatkozott. Sok művészetpártoló csak viccnek tekintette és a kiállítás is kudarcot vallott, hiszen csak öt műalkotást sikerült eladniuk. Ma a sorozatra úgy tekintenek, mint a kapitalizmus és a popkultúra egyik jelképe.
