A nemzeti jegyzékre felvett új elemeket a Kulturális Örökség Napjai országos megnyitóján, szeptember 15-én hirdették ki ünnepélyes keretek között a Debreceni Református Kollégium dísztermében. A rendezvénysorozat részeként Debrecenben, a Déri téren mutatkoztak be a nemzeti jegyzéken szereplő szellemi kulturális örökségek. A programban kézműves bemutatók és foglalkozások (fazekasok, gyékényszövők, kalocsai pingálók, csipkekészítők), valamint Magyarország színes viseleteinek bemutatása, a nemzeti jegyzéken szereplő, gasztronómiához kötődő örökségek kóstolása (karcagi birkapörkölt, borsodnádasdi molnárkalács, szatmári szilvalekvár, mohácsi sokacbab) is szerepelt. A színpadon egész napos folklórműsorban elevenedett meg gazdag népzenei és néptánchagyományunk.
Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, melyhez Magyarország 2006-ban csatlakozott. A nemzetközi egyezmény célja a közösségi tudás, a gyakorlat, a kifejezésmódok megőrzése, a közösségek identitásának megerősítése és a kulturális sokszínűség elismerése. A szellemi kulturális örökség szakmai feladatainak koordinációjával a tárca a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságát bízta meg. Az egyezmény magyarországi végrehajtásának fontos lépése volt a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének létrehozása, amelynek célja, hogy számba vegyük és nyilvántartsuk a Magyarország területén fellelhető szellemi kulturális örökséget. Az örökségelemeket maguk az érintett közösségek terjesztik fel évről évre a jegyzékre, amely így folyamatosan bővül. Felvételükről az egyezmény megvalósításáért felelős miniszter dönt. A ma már 30 tagból álló nyilvántartásban szerepelnek társadalmi szokások, szóbeli hagyományok és hagyományos kézművesség, valamint az örökség megőrzésének jó példái is.
A nagyecsedi magyar és cigány tánchagyományok nemzeti jegyzékre való felterjesztését Nagyecsed Város Önkormányzata kezdeményezte. A Felső-Tisza vidék az 1950-es évektől került a magyar táncfolklorisztikai kutatások fókuszába, melynek következtében Nagyecsed a magyar néptáncmozgalom egyik legismertebb táncos településévé vált. A gazdag motívumkészlettel rendelkező, archaikus elemeket is őrző, országosan ismert nagyecsedi táncok fejlődését nagymértékben befolyásolta a cigányok tánckultúrája. A táncnak köszönhetően a cigányság és a magyarság együttélése szorosabbá vált, közös nyelvként a tánc szolgált. A cigány és a magyar táncok a mai napig hatnak egymásra. A nagyecsedi közösség a magyar verbunk, a lassú és friss csárdás, a cigány szóló, a páros szóló, a botoló és a cigány csárdás tánchagyományát élteti tovább.
A höveji csipkevarrás élő hagyományának felterjesztését Hövej község polgármestere kezdeményezte. A Győr-Moson-Sopron megyében található településen 165 éve él a csipkevarrás hagyománya. A höveji pókos hímzés eredete Nyikos Gáspárné Horváth Borbálához nyúlik vissza, aki a Pozsonyhoz közeli Pusztasomorjáról vitte haza és adta át tudását társainak. Az évek során technikailag és motívumkészletében egyaránt fejlődő csipkevarrás művészetére büszkék a településen élő emberek. Hövej öröksége, a magyar népművészet kiemelt darabja a falu címerében is megtalálható.
A cigány/roma szellemi kulturális örökség megőrzésének pedagógiai programja a Gandhi intézményi rendszerben felterjesztését a szellemi kulturális örökség jó gyakorlatok listájára a Gandhi Gimnázium Közhasznú Nonprofit Kft. nyújtotta be. Az intézmény célja a cigány/roma kultúra megismerésének és megőrzésének oktatási kereteken belül való biztosítása, mivel a cigány/roma kultúrát képviselő emberek száma fogyatkozik. Az intézmény egyik küldetése, hogy diákjainak átadja és visszatanítsa a cigány/roma hagyományokat. Ennek alapján építették fel a tantervet is, amelyben kiemelkedő szerepet kaptak a lovári és a beás nyelvek, illetve a cigány népismeret oktatása, nagy sikerrel működtetnek hagyományőrző csoportot, valamint a zene- és táncoktatás révén közel hozzák és átélhetővé teszik a fiatalok számára a cigány/roma kultúrát és hagyományokat. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a további kisebbségekkel való párbeszédre és közös munkára, valamint a nemzetközi együttműködésre is.
