Bozsik Yvette rendező, koreográfus a Lány, kertben sikere után ismét saját életét, pontosabban saját munkáit, pályáját veszi górcső alá és egy izgalmas koreográfia formájában gondolkodik el arról, hogy mi lett volna, ha...
Pontosabban: mi lenne, ha egyszer mai tudásunkkal és érzéseinkkel életünket, munkáinkat újrajátszhatnánk, újravághatnánk? Lehet, hogy amit kihagytunk, értékesebb annál, mint amit megtettünk? A magyar kortárs táncélet egyik legmeghatározóbb és legkülönösebb alkotója visszatér a Trafóba!
"Bozsik Yvette több mint tizenöt éve folyamatosan kacérkodik irodalmi, zenei és tánctörténeti klasszikusokkal" - írja Rényi András esztéta. A koreográfus ez alkalommal saját pályájára tekint és eddigi munkásságának különböző okokból, önként vagy kényszerűségből kimaradt jeleneteit idézi fel, értelmezi át és dolgozza át. Ezekből a mozdulatmozaikokból építkezik az új darab.
"Jön aztán a kreatív producert játszó kreatív producer, és bejelenti: a Bozsik Yvette Társulat új vezetőt keres, mondjuk, mint a Miss Julie Miss Julie nélkül, jó vicc, bohó mókázás, beszélő táncosok és producer több-kevesebb színészi vénával.
Hogy az este mégis több üde bolondozásnál, kedélyes önreflexiónál, az azért van, mert Bozsik remek koreográfus és egyre jobb rendező. Nem egyszer komponál színpadra összetett képeket. Mindjárt az előadás indításában három színtéren-dimenzióban zajlanak az események: a kivetítőn a Bozsik-alteregó Elek, az előszínpadon szóló, a tér hátuljában tömegjelenet. És mialatt a kép a hiánytalanság, a komplexitás érzetét kelti, a jelenet éppen a hiányról, a részlegességről, az útkeresés gyötrelméről mesél. Másfelől Bozsik meri és tudja alkalmazni a színpadon a hatáskeltés eszközeit, nemcsak érzéki, vizuális, hanem szellemi értelemben is, mindezt alig észrevehetően, magától értetődő hitelességgel: ha éppen különféle hatásmechanizmusokkal operál, akkor is szemérmetlenül őszintének látszik. Előadásaiban is önazonos, mert végig önmagáról beszél. Mi meg Bozsik öltözködőtükrével szemközt ülünk, és nemcsak őt, a rendezőt, koreográfust, társulatvezetőt látjuk benne (amint Elek Ferenc szemével kettő pajkosat kacsint), hanem - persze a Bozsik optikájával - magunkat is. Milyen tágas és ismerős idegenség." (Markó Róbert, tánckritika.hu)
Bozsik Yvette az Állami Balettintézetben szerzett diplomát, itt kezdte táncosi pályáját, de hamarosan a klasszikustól az avantgárd irányába indult. 1984-ben Árvai György képzőművésszel megalapították a Természetes Vészek Kollektívát. Számos közösen készített, radikálisan új formavilágot teremtő munkájuk aratott nemzetközi sikert. 1992-ben Bozsik önálló alkotói útra lépett, egy év múlva leszerződött a Katona József Színházhoz és ugyanebben az évben alapított saját társulatot. A társulat azóta az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese. Minden évben tartanak bemutatót a Katona József Színházban, Trafóban vagy a Nemzeti Táncszínházban. Bozsik Yvette színházzal, filmmel is foglalkozik a Vakvagányok című film főszerepéért a legjobb színésznőnek járó díjat is kiérdemelte. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Fischer Iván, Halász Péter vagy John Lurie. Számos díja után, 2006-ban elsőként vehette át kortárs táncművészként a Kossuth-díjat. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfusképző tanszékének vezetője.
