Al Pacino is sokat köszönhet a nyolcvanöt éves Brian De Palmának
Szeptember 11-én nyolcvanöt éves Brian De Palma amerikai filmrendező, producer, akinek nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint A sebhelyesarcú, az Aki legyőzte Al Caponét és az első Mission: Impossible.
Brian Russell De Palma a New Jersey állambeli Newarkban látta meg a napvilágot egy olasz-amerikai családban. Tizenévesen tudományos versenyeket nyert, 1962-ben diplomázott a New York-i Columbia Egyetem fizika szakán. Még egyetemi éveiben fordult a filmművészet felé, miután megnézte Alfred Hitchcock Szédülés és Orson Welles Aranypolgár című alkotását. Vásárolt egy kamerát, és eleinte rövidfilmeket forgatott.
Ezután a művészeti képzéssel foglalkozó Sarah Lawrence College hallgatója lett, a korábban csak nők számára fenntartott intézményt akkor nyitották meg a férfiak előtt. Itt forgatta a The Wedding Party című filmet 1963-ban, amelyben az akkor még ismeretlen Robert de Niro először állt kamera elé, az alkotást csak 1969-ben mutatták be. Következő filmje, az 1968-as Üdvözletek című háborúellenes szatíra szépen teljesített a mozipénztáraknál, majd ezt követte Dionysus in '69 című, osztott képernyős filmje, amely technikát későbbi karrierje során számos alkotásban alkalmazott. Szokatlan és különleges munkáira több stúdió is felfigyelt és a hetvenes évek elején Hollywoodba költözött.
Az amerikai filmben ekkor kezdett egy generációváltás kibontakozni, amelynek Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Steven Spielberg, George Lucas mellett De Palma is részese lett. Ezek a rendezők már nem a színház vagy a tévé világából érkeztek, a film volt az anyanyelvük, zaklatottabb, kegyetlenebb világot ábrázoltak energikus, nézők tömegeit a mozikba vonzó alkotásaikkal.
De Palma Nővérek című 1973-as thrillere a nagy példakép, Alfred Hitchcock Psycho és Hátsó ablak című filmjei előtt tisztelgett. Az 1974-es A Paradicsom fantomja Az operaház fantomja különös, kísérteties és mulatságos változatának készült, de a rendező nagy csalódására komoly bukás lett, akárcsak a Megszállottság, amely Hitchcock Szédülésének újragondolása.
Első komoly sikerét 1976-ban a Stephen King regénye alapján készült Carrie című horrorral aratta, amelynek hőse egy magának való fiatal lány, aki az iskolai zaklatásokért természetfölötti erejét felhasználva áll véres bosszút. A főszereplő Sissy Spacek jutalma Oscar-jelölés lett, a kis költségvetésének sokszorosát behozó filmet a kamaszok elfogadásért folytatott küzdelmeinek ábrázolásáért is dicsérték. Az 1978-as Őrjöngésben olyan neves színészekkel dolgozott, mint Kirk Douglas és John Cassavetes.
Az 1980-ban rendezett Gyilkossághoz öltözve vegyes fogadtatásban részesült, a feminista mozgalom nőgyűlölőnek kiáltotta ki. Az Angie Dickinson főszereplésével készült erotikus thrillerben szinte minden rá jellemző filmes motívum felbukkan: a rögeszme ábrázolása, a bonyolult kameramozgás, a kétteres képkompozíció, az osztott vászon és a melankolikus kísérőzene. A filmben harmadszor dolgozott Nancy Allennel, akit az előző évben vett feleségül, útjaik 1983-ban váltak el. Az 1981-ben rendezett Halál a hídon John Travolta, Nancy Allen és John Lithgow főszereplésével Michelangelo Antonioni Nagyítását és Francis Ford Coppola Magánbeszélgetését gondolta újra.
1983-ban született meg talán legismertebb filmje: A sebhelyesarcú Howard Hawks 1932-es klasszikus krimijének remake-je, Oliver Stone forgatókönyve alapján. A fiatal Al Pacino élete egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta a maffia ranglétráján egyre magasabbra emelkedő, de törvényszerűen elbukó könyörtelen gengszter, Tony Montana bőrébe bújva, oldalán az addig szinte ismeretlen Michelle Pfeifferrel.
1984-ben ő rendezte Bruce Springsteen Dancing in the Dark című dalának videóklipjét, ebben nyújtotta első alakítását Courtney Cox.
1987-ben forgatta az Aki legyőzte Al Caponét, amely a hírhedt chicagói maffiózó bukásának történetét mutatja be Kevin Costnerrel, Robert De Niróval és a sziporkázó Sean Conneryvel, aki haza is vihette a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját. A film a műfaj etalonjává vált. 1989-ben a háborús filmek világába kalandozott A háború áldozatai című drámájával, amely a dicsérő kritikák ellenére nem találta meg a közönségét.
De Palma nevéhez fűződik a kilencvenes évek légszórakoztatóbb akciófilm-sorozatának elindítása. Ő rendezte ugyanis a Tom Cruise főszereplésével készült Mission: Impossible első részét (1996), a kasszasikernek azóta nyolc folytatása született. A rendező ezután vesztett lendületéből, a Mars mentőakció a sci-fi világba kalauzol, de kissé idegenül mozog ebben a műfajban. A közönséget sem a 2002-es, Antonio Banderas főszereplésével készült Femme Fatale, sem a 2006-os Fekete Dália nem tudta meghódítani. Vegyes kritikákat kapott a 2007-ben bemutatott Cenzúrázatlanul – Háború másképp című, Irakban harcoló amerikai katonákról szóló, valódi történeten alapuló montázsfilmje. Legutóbbi moziját 2019-ben mutatták be, az európai színészekkel – köztük Nikolaj Coster-Waldauval - készített és a kontinens több helyszínén játszódó Dominó című akcióthriller meg sem közelítette korábbi sikereit.
2015-ben a Velencei Filmfesztiválon vehette át életművéért a Dicsőség a filmkészítőnek díjat, és ekkor mutatták be a róla szóló dokumentumfilmet is. De Palma még 2018-ban jelentette be, hogy két filmen is dolgozik, köztük a The Predator című horroron, amelyet Harvey Weinstein szexuális bűncselekményei ihlettek, azonban egyik film sem készült el. Bár felreppentek a hírek, hogy nem rendez többé, egy tavalyi interjújában sejtelmesen utalt arra, hogy van még egy filmötlete, amelyet szeretne megvalósítani.
