A Wanted magazin anno '97 és 2002 között működött. Hogy jött az ötlet, hogy éppen 2020-ban élesszétek újra a projektet?
Úgy, hogy igazából 1995-ben alakult a Wanted és idén lenne huszonöt éves a magazin. Ennek kapcsán a szerkesztőség egy részével korábban már ötleteltünk, hogy valamilyen formában meg szeretnénk jelenni, de maga a Wanted podcast létrejötte igazából a karanténnak köszönhető. Nagy Győző barátom, aki szerkesztőségi tag volt, jelenleg vendéglátós, otthon malmozott és megkeresett, hogy mi lenne, ha rádióműsorokat készítenénk. Speciel Győzőnek van rádiós előélete, nekem viszont nem, bár kazettafanzint készítettem az időszámítás előtti időkben. Azt javasoltam, hogy készítsünk podcastokat és egyébként mi lenne, ha mindezt összekötnénk az idén huszonöt éves Wanteddal. Németh Robi így került képbe és máris meglett a nyerő riporterpáros.
Mennyiben volt más az ezredforduló előtt beszélni a magyar könnyűzenéről, és miben más ez most?
Rengeteget változott, viszont visszatekintve a kilencvenes évek időszaka is igen mozgalmas. Az évtized elején érkeztek Magyarországra a multinacionális lemezkiadók, a BMG, a Sony, az EMI, a Polygram, a Warner, a régi művelődési ház-klubszíntér radikálisan átalakult, zenei magazinok jöttek és mentek, magyar zenetévék alakultak, kialakult a fesztiválipar, szóval egy csomó dolog elindult, még nemzetközi karrierek is épülgettek, lásd Sziget, lásd Multimédia.
A már jelentős magyar zeneipar viszont az elmúlt tíz évben lett olyan, amilyennek most ismerjük: sokkal tudatosabb, szervezettebb, ezáltal átláthatóbb és egyre kevésbé mozog a szürke zónában, mint ahogy anno.
Persze az utóbbi hónapok covidja azt is megmutatta, még mindig mennyire sérülékeny ez az egész.
A Keretnek adott interjúban említetted, hogy anno a Wanted nem érte el a kívánt sikert, és világossá vált, „hol a zenei sajtó” határa. Ennek ellenére azt látjuk, hogy ma is rengetegen foglalkoznak zenei újságírással. Jobbak a lehetőségek 2020-ban?
Pontosítanék: a gazdasági sikert. A Wanted egy olyan időszakban működött, amikor a nagy testvér Sziget látványos sikereket kezdett aratni és mégsem tudta egész évben magával húzni a kistesót, de a Sziget-projekteken belül ebben nem volt egyedül. Ezért történt koncepció- és fazonváltás 2002 közepén, így született meg a WAN2 egy teljesen másik szerkesztőgárdával, amelyről szintén nem mondható el, hogy egy gazdasági csoda lett volna.
Nem jobbak, mások. Máshogy is működik, mint ahogy másmilyenek a zenefogyasztási szokások is vagy az ezekre adott reakciók.
Mi jelenti jelenleg a legnagyobb kihívást?
A láthatóság, illetve a szerkesztői kontroll léte.
Igencsak nagy merítésből dolgoztok, Gerendai Károlytól kezdve Demeter Szilárdig vannak vendégeitek. Mi alapján választjátok ki a beszélgetőtársat?
A Wanted koncepciója mindig is a nagy merítés volt, amely amúgy nem feltétlen közönségbarát elgondolás, de a rengeteg ötletelés során igyekszünk úgy logisztikázni, hogy egyszerre szóljunk a régi olvasótábornak és a most becsatlakozottaknak.
Melyik epizódot érte el eddig a legnagyobb sikert?
Eddig a Demeter Szilárd-interjú vezet, de reméljük, a mostani Dalfutárt is sokan fogják hallgatni.
Említetted, hogy a 25. születésnap alkalmából megosztjátok majd az archívumot. Mondasz pár nevet, kik kerültek bele?
Már öt éve, hogy arról tartottam egy előadást a régi Cseh Tamás Program egyik konferenciáján, hogy mennyire szükséges lenne, ha létrejönne egy magyar könnyűzenei print adatbázis, amely mindenki számára hozzáférhető, olvasható, kutatható, hogy ne csak mi, 40-50 éves szatyros bácsik vitatkozzunk egymás között arról, hogy mit mondott 1982-ben Sebők János, majd minderről egymásnak előadjunk, megtapsoljuk magukat, és megegyük a kirakott pogácsákat. El is indult valami, a Wanted lett volna az állatorvosi ló, de aztán financiális okok miatt az adatbázis-építés megakadt. Nemrég aztán felgyorsultak az események, ugyanis felhívott Jávorszky Béla Szilárd, számos zenei könyv szerzője, újságíró, hogy mint a Zene Házának a munkatársa egy hasonlót szeretne kiépíteni.
Első körben úgy gondoltuk, hogy a már meglévő és kiválóan működő Arcanum adatbázisára csatlakozunk rá, így október 1-től felkerül a Wanted összes lapszáma.
Több projekted is van a Wanted mellett. Mivel foglalkozol, amikor nem a podcastot készítitek elő?
Per pillanat számos projekt jellegű munkám van leginkább a zene és a film körül. Dolgozom mint PR-os, dolgozom mint újságíró és szerkesztő (Dalszerző magazin, Papageno, Volt egyszer egy beatkorszak), mint Hippikiller nemrég jött ki új lemezem Deleted Pictures címmel és amíg lehet, koncertezem.
