A bronzkori populációk közti társas kapcsolatok igen összetettek voltak. A meglévő kereskedelemre a közvetlen bizonyítékok, mint például az idegen eredetű kerámiadíszítések vagy a nem helyi élelmiszermaradványok alapján lehet következtetni, míg a háborúra a tömegsírok jelenléte vagy a gyakran használt fegyverek léte utal. Azonban a sérülések nem mindig egy külső populációval történő konfliktus jelei: ezek a mindennapi élet küzdelmeit, sőt a közösségen belüli erőszakot is tükrözik.
A neolitikum időszakából származó anatóliai csontvázgyűjtemények arra engednek következtetni, hogy a sérülések a mindennapi tevékenységekből és az életstílusból fakadhattak, sokkal inkább mint a módszeres erőszakból. Azonban egy bizonyos időszakban megnövekedtek az erőszakos cselekmények, feszültségek alakultak ki a területen élő népek között.
A vizsgálatba bevont emberi maradványok Titriş Höyük környékéről származnak, és az i.e. 2900-2100 közötti időre keltezhetők. A város az említett időszakban dinamikusan növekedett, egy kis faluból városias településsé nőtte ki magát, ahol a lakosok a sárból és téglából épített házak padlója alá temetkeztek. A San Diego-i és az Akroni Egyetem munkatársai a koponyacsontok sebeit elemezték, amiből a korabeli fegyverekre tudtak következtetni; úgy gondolják, hogy a koncentrikus alakú csontsérüléseket tompa, míg a "V" alakú bemetszést éles tárgy okozta.
A kutatás kimutatta, hogy 13 férfi koponyából 11-en volt valamilyen sérülés, míg a női koponyák közül csak egyet nem találtak épnek; összesen 26 behegedt sebet fedeztek fel. Leggyakoribb megjelenés a törés központjától koncentrikus körökben kifelé haladó sérülés volt, ezek közül 23 teljesen áthatolt a csonton. A területen előforduló tömeges sírokból pedig arra lehet következtetni, hogy a halálesetek vagy legalábbis a sérülések nem a véletlen művei. A sebek méreteit összehasonlítva a kutatócsoport megállapította, hogy a helyiek két különböző típusú fegyvert használtak, amelyek kétféle sérülést eredményezhettek: a csaták során keletkezettek nagyobbak, míg a helyi összetűzések ? általában kis tőr vagy husáng ? okozta sebesülések lényegesebben kisebbek.
A csoport úgy véli, "a sérülések gyakorisága megnövekedett a környezeti változások, a népesség növekedése, illetve a hatalmi versengés idején, miközben a szubletális feji traumás esetek is egyre többször fordultak elő." Anatólia környezeti vagy kulturális változáson eshetett át, aminek valószínűleg az erőszak volt az egyik következménye. Az ebből a korszakból való többi adattal összevetve az erőszak növekedésének az okát valahol a neolitikum és a bronzkor közötti átmenet idején kell keresni. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a túlzott erőszak forrása a térség kereskedelmét meghatározó Akkád Birodalom összeomlása volt.
