Kultpol

Bruno Bourel budapesti zsidónegyede a miénk

Archív 2010. július 5.

?Évezredek óta a zsidó vallás gyakorlása egy hosszú sorozata függetlenségnek, asszimilációnak, elfogadásnak és visszautasításnak, szabadságnak vagy kötöttségnek. Ez a két utolsó fogalom erősen jellemzi Magyarország kortárs történelmét. Az ország megélte tragikus módon rég letelepedett zsidó közösségek majdnem teljes kiirtását, később elnémítását ? két folyamat, amit az előző század második felének totalitárius rendszerei vezettek be. A kilencvenes évek elején látjuk ezeknek a rendszereknek a ledőlését és végül minden vallás szabadságának visszatérését. Magyarországra érkezésem éppen erre az időre esett, nem zsidóként, nem magyarként, hanem egy új európai szellemben nevelkedett felnőttként. Ez a vonal tehát, amit megpróbálok követni - azt, hogy milyen újjászületése van a zsidó hagyományok gyakorlásának a diktatúra utáni Magyarországon? ? mondja Bruno Bourel.  

 
Az imahelyek, ceremóniák, rituálék és ünnepek váltják egymást, ritmust adva ezzel a vallásos zsidó élet mindennapjainak. A képek egy részét Budapest különböző zsinagógáiban készítette. A portrékon láthatunk holokauszt-túlélőket is, akik a zsidó szeretetkórházban töltik életük utolsó szakaszát. Külföldi zsidó közösségek tagjait, akiknek budapesti gyökereik vannak, és akik őseiket kutatva érkeznek és sok esetben maradnak az országban.