? Sikerült megújítani a cigányzenét? Korábban azt mondta, azért hozta össze a Budapest Bárt egy lemez erejéig, hogy a bárokban, kávézókban újra cigányzene szóljon. Ennek ön szerint az volt az akadálya, hogy a műfaj nem tudott megújulni, a mai fiatalokhoz szólni.
? Igen, azt hiszem, sikerült, bár tegyük hozzá, hogy ez a cigányzenének csak az egyik része, a kávéházi cigányzene. Reméltem, de nem gondoltam volna, hogy a fiatalok ennyire ?rákattannak? erre a zenére. Még mindig hihetetlenül jó érzés, ha azt látom, mint például a tegnapi győri koncertünkön, hogy egy 17-18 év körüli, inkább rockerfazon kívülről fújta az összes dalunkat.
? Ön szerint mi lehet az oka, hogy a fiataloknak is ennyire tetszik a Budapest Bár zenéje?
? Sokat számít, hogy olyan előadók éneklik a dalokat, akik hitelesek számukra. A dalok pedig jók, kár lett volna őket porosodni hagyni, és úgy hangszereljük át őket, hogy vidámak, bulizásra, táncra alkalmasak legyenek. A zenei világunk egységes, néha már úgy is emlegetik, ?budapestbáros?. Talán az is számít, hogy a zenészek és az énekesek mennyire egy hullámhosszon vannak a színpadon, mennyire élvezik, amit csinálnak. Úgy érzem, jól egymásra talált minden kis részlet. És szerencsére nemcsak a fiatalok szeretnek minket, minden korosztály jár a koncertjeinkre. A kicsiknek külön örülök, szerintem nagy eredmény, hogy most egy újabb generáció nő fel azokon a magyar dalokon, amelyekre a nagyszüleik első csókjai elcsattantak.
? Ennyire tudatosan tervezte meg a Budapest Bárt?
? Dehogy, egyáltalán nem. Talán emiatt is működik ilyen jól. Egyszerűen csak nagyon szerettem volna valami jót létrehozni, és amikor megtaláltam a társakat, akkor ezt már együtt akartuk nagyon. Nem volt külső erő, nem úgy ?rakta össze? valaki ezt a produkciót: kreálok egy sikerbandát. Eredetileg csak egy lemezre kértem fel az énekeseket, aztán akkora sikere lett az albumnak, hogy hamar kiderült, ebből bizony koncertező együttes lesz.
? Meg ?lemezgyáros?? már a negyedik lemeznél tartanak, mindegyik arany, platina vagy dupla platina lett, miközben a zeneipar arról panaszkodik már évek óta, hogy nem éri meg CD-t kiadni. A Budapest Bárnak megéri?
? Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a közönségünk jelentős része még szereti a CD-t kézbe venni, szereti a szép borítókat. De tény, hogy arányaiban drágák a CD-k, ami az eladási darabszámokon is meglátszik: a legutóbbi lemezünk, a Hoppá! nyáron tíz hétig vezette a Mahasz listát, és aranylemez lett, de ez már nem a régi, több százezres darabszámot jelenti, ma ehhez 5000 darabot kell eladni.
? Ezen a lemezen van egy-két külföldi dal is a Beatles-től, a Doorstól ? hogy fogadta őket a közönség? Folytatják ezt a tendenciát?
? Kísérletnek indult, de azt látjuk, hogy jól megférnek egymás mellett a hazai dalokkal, a lényeg, hogy jók legyenek. Bár ez önmagában nem mindig elég, van, hogy egyik-másik egyszerűen nem működik budapestbáros hangzásban, például mert basszusgitár nélkül nem él, mi pedig csak akusztikus hangszereken játszunk. Arra pedig vigyáztunk, vigyázunk, hogy arányaiban a magyar dalok maradjanak többségben.
? Ha már itt tartunk, ki választja a dalokat?
? Már négy éve vagyunk együtt, úgyhogy ezen a téren is jól összecsiszolódtunk, a zenészek, az énekesek is hoznak időről időre kedvenc darabokat, aztán közösen megnézzük, mit lehet belőle kihozni. A kísérleteket rögtön rögzítjük is kamerával, hogy semmi ne menjen feledésbe. Lehet, hogy csak fél év múlva lesz időnk újra elővenni, de akkor majd jól jön az emlékeztető felvétel.
? Kellenek is a dalok, hiszen nagyon sokat koncerteznek. Hogy lehet ennyi embert, különösen tíz énekest koordinálni?
? Eleinte nehéz volt, hiszen mindenkinek megvan a saját zenekara, de egyrészt szívesen jönnek velünk koncertezni, másrészt rájöttünk, nem kell mind a tíz énekesnek ott lennie: ha csak hatan-nyolcan érnek rá, akkor is fantasztikus lesz az este. Abban is megegyeztünk, hogy a hétvége általában a saját projekteké, a Budapest Bárt inkább hétköznap esténként nyitjuk ki.
? Hétköznap tartják a koncertek színházra átdolgozott változatát is ? miért is készítettek ilyen változatot?
? Ha színházban játszunk, ahol a közönség (ellentétben egy fesztivállal) ül, és nem tud táncolni, akkor fontosabb lesz, hogy látványban is kapjon valamit. Ráadásul az énekesek közül néhányan, akik a saját zenekaraikban valamilyen hangszeren is játszanak, hirtelen ott álltak a színpadon, és nem volt mibe ?kapaszkodniuk? ? mondjuk a gitárjukba. Szerettük volna színházszerű élménnyé tenni az előadást, így találtuk ki, hogy finoman, jelzésszerűen előadjuk azt, amiről egyik-másik dal szól.
? Az új produkcióval, a Hoppá! színházi változatával átköltöztek a Katona József Színházból a MOM Kulturális Központba. Miért váltottak helyszínt?
? Fájó szívvel döntöttünk a költözés mellett, de muszáj volt, mert kinőttük a Katonát, a nagy érdeklődés miatt folyton dupla előadást kellett tartanunk. Hamarosan az új helyen mutatjuk be az új műsort, és itt elevenítjük fel a régi, Tánc című koncertszínházi előadást is.
? A sok saját koncert mellett ?kirándulgatnak? is más műfajokba, részt vettek a Liszt Maratonon, játszottak a Szigeten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Milyen különleges terven dolgoznak éppen?
? Hamarosan kiadjuk az első DVD-nket, a Tánc egyik Katona József Színházban rögzített estjét néhány extrával, kulisszatitkokkal, és jövőre a Hoppá!-ból is szeretnénk egy DVD-t. Az újabb sorlemezzel viszont még várunk egy kicsit ? az ihlet azért nem jön olyan gyorsan, kell egy kis idő az új dalokhoz. Jövőre lesz a Budapest Bár öt éves ? lehet még néhány érdekességre számítani.
