Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Moli?re egy párizsi királyi kárpitos fiaként látta meg a napvilágot 1622. január 15-én. Amikor tizennyolc éves lett, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, ez gyakori találkozásokat tett lehetővé számára XIV. Lajos királlyal. Poquelin saját állítása szerint 1642-ben Orléans-ban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják.
Szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével 1643-ban L'Illustre Théâtre (Híres színház) néven megalapították első színtársulatukat, amely azonban 1645-ben csődbe ment. Poquelin ekkortól vette fel a Moli?re nevet egy kis dél-franciaországi faluról.
Moli?re 1658-ban érkezett Párizsba, és a Louvre (ekkor színházként működő) épületében játszotta Corneille darabját, A szerelmes doktor komédiát. Társulata elnyerte a Troupe de Monsieur címet (a ?Monsieur? a király testvérét jelentette), és patrónusa segítségével egyesült az egyik ismert párizsi-olasz commedia dell?arte-társulattal. A Petit-Bourbonban mutatták be Moli?re első, óriási sikert arató darabját, a Kényeskedőket 1659. november 18-án.
Néhány évvel később, 1664-ben Versailles-ban színpadra vitték a Tartuffe-öt, amelyet óriási felháborodás követett. A hírre, hogy a király felfüggeszti a képmutató egyházfiról szóló darab előadásait, Moli?re 1665-ben megírta a sevillai csábító alakját, a Don Juan vagy a kőszobor lakomáját, ennek középpontjában egy ateista áll, aki vallásosnak mutatja magát, de Isten megbünteti őt. A király reakciója igen diplomatikus volt: mindkét előadást betiltotta, ugyanakkor biztosította a társulat és Moli?re közvetlen kincstári támogatását.
Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Moli?re a vígjátékai és misztériumjátékai révén vált közismertté. A komédia műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell?arte olasz hagyományát követték. Az ebben a műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit és a fennálló társadalmi rend álságos voltát Moli?re gúnyoló, szatirikus hanggal ötvözte, és vígjátékainak nem egy esetben pesszimista végkicsengést adott.
Halála után néhány évvel, 1677-ben királyi rendelet intézkedett Moli?re elárvult társulata és a Bourgogne-színház egyesítéséről. Ebből született meg a francia nemzeti színház, a Comédie-Francaise, amelyet ?Moli?re házaként? is emlegetnek. Moli?re nemcsak író volt, hanem sokoldalú, minden irányban működő színházi ember, színész, rendező, színigazgató és szerző is, darabjait közvetlen szükségletre, maga az előadás miatt írta.
Az idő szorításában nem volt mindig lehetősége kidolgozni a végkifejletet, így a deus ex machina eszközeit alkalmazta, ettől darabjai még közvetlenebbek, még őszintébbek, még leleplezőbbek lettek. A fent említett olasz vígjátéki hagyományokon túl követte a latin, a francia, sőt a spanyol vígjátéki hagyományokat is; amiből csak merített, azt mind átlényegítette, egyéniségének pecsétjével hitelesítette. Műveinek előadásai ma is élményt jelentenek, darabjait ma is játsszák Európában, és természetesen a Comédie Francaise deszkáin ő a legnépszerűbb szerző.
A világhírű író 1673. február 17-én hunyt el Párizsban.
