Hosszas belpolitikai viták után a Bundestag jóváhagyja a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződéseket. Ezt belpolitikai kötélhúzás és a CDU/CSU-ellenzéknek egy Willy Brandt szövetségi kancellár ellen benyújtott, meghiúsult bizalmatlansági indítványa előzte meg, úgyhogy a szerződések ratifikálása mindvégig bizonytalan volt. 1972. december 21-én Michael Kohl (NDK) és Egon Bahr (NSZK) aláírja az NDK és az NSZK Alapszerződését. Ezzel a szerződéssel, amellyel a Szövetségi Köztársaság ténylegesen elismeri az NDK-t, hatályba lép egy sor megállapodás, amely mindenekelőtt a határforgalmat és a családegyesítést érinti.
