Búzával kísérletezett az amerikai elnök
Matthew Reeves régész James Madison virginiai birtokán folytatott ásatások közben arra a következtetésre jutott, hogy az egykori amerikai elnök sok időt és pénzt fordított arra, hogy birtokát a vendégek számára vonzóvá tegye. Madison komoly erőfeszítéseket tett birtoka újjáalakítására, mivel arra számított, hogy elnöksége lejárta után tudósok és más méltóságok százai fogják felkeresni otthonában. Rabszolgái több tonna föld megmozgatásával mesterséges gyepet alakítottak ki, ami meglehetősen szokatlan volt abban az időben. A mintegy 2100 hektáros területen nagy építkezések folytak, még egy függőkert és egy jégházon álló neoklasszicista templom is épült.
"Vendégeket fogadtak és ünnepségeket szerveztek. A családi otthonból nem csak működő ültetvényt varázsoltak, hanem olyan helyet, amely a látogatók kedvenc úticélja lett" - mondja Reeves. A régész egy helyreállítási projekt keretében kezdett el foglalkozni Madison Montpelier-ben fekvő birtokával. Kiderült, hogy az ültetvények rengeteget elárulnak a 18-19. századi életmódról.
A birtokon Reeves felfedezte, hogy az elnök ösvényeket és sétautakat alakított ki a gyepen. Ezek feltérképezése során kiderült, hogy a rabszolgák, valamint a Madison család és a vendégek külön útvonalakon közlekedtek. Az egyik kikövezett ösvény a rabszolgák szállásáról a kúriához vezetett, ahol bejárat nyílt a pincében lévő konyhához. Az utak elhelyezkedése arra utal, hogy Madison mindent elkövetett, hogy ne kelljen érintkeznie az ültetvényén dolgozó rabszolgákkal.
A kert azonban drága és nehezen kivitelezhető mulatság volt, amit csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak. Valójában a jólét és a hatalom jelképévé vált, s a családok sok időt és törődést fektettek kertjük csinosításába.
A gazdag földbirtokosok becsben tartották a kertjüket, s mindig igyekeztek követni a legújabb tervezési irányzatokat. Madison például éveket töltött a szüleitől 1808-ban örökölt birtok korszerűsítésével. Madison szülei a György korabeli divatnak megfelelően alakították ki a kertet, vagyis az egyenes vonalak és a megszerkesztett határvonalak domináltak. Madison azonban inkább szabadon hullámzó és színes (pittoreszk) megjelenésre törekedett. A 18. századi Európában felbukkanó, és Amerikában is egyre népszerűbbé váló pittoreszk stílus a kígyózó vonalakat és a természetesnek ható vadságot részesítette előnyben.
Míg néhány jómódú amerikai csodálatos kerteket alakított ki, sokan szigorúan kereskedelmi célokra használták az ültetvényeiket. Thomas Jefferson virginiai birtokán például a régészek megállapították, hogy az egykori elnöknek komoly bevételei voltak az ültetvényéből, és a növénytermesztést az európai változásokhoz alkalmazkodva alakította át. Fraser Neiman régész Jefferson monticellói birtokának földrétegeit megvizsgálva jutotta arra a következtetésre, hogy az elnök a többi farmerhez hasonlóan felhagyott a dohánytermesztéssel, amikor a francia forradalom miatt Európában visszaesett a búzatermesztés, és nagy kereslet mutatkozott a gabona iránt.
Neiman egy 1790-es évekre datálható fűszálra és gyomnövényből származó pollenre alapozza feltevését. Szerinte a Jefferson által bevezetett búzatermesztés miatt a föld kimerült, és vetésforgót kellett alkalmazni. Ez tette lehetővé, hogy az ugaron gyomnövények és fű nőjön, amelyekből a pollennyomok származnak.
John Bertram kvéker természettudós Philadelphia közelében lévő 250 éves lakóhelyén a kutatók feltárták, hogy az amerikaiak őshonos növényeket termesztettek, hogy eladják őket az angol kertészeknek, akik alig várták, hogy megismerjék az Újvilág furcsa növényeit. Bertram 1728-ban vette birtokát, és az egyik legsikeresebb növénytermesztővé vált. "A Bertram család sok újdonságot hozott át az európai kertekbe" - mondja Joel Fry, a Bertram Botanikus Kert kurátora.
Fry a földben található pollenmaradványokat és fitolitokat (növényi sejtekben föllelhető mikroszkópikus, le nem bomló kovakristályok) tanulmányozta. A mintákat összehasonlította Bertram növénykatalógusaival, és arra a következtetésre jutott, hogy Bertram fűszercserjeféléket, ördögfűzet (Itea virginica) és bangitaféléket termesztett és adott el. Fry azt is megállapította, hogy az amerikai növények iránti kereslet olyan nagy volt, hogy Bertram még az Ontario-tóhoz, Floridába és az Ohio-folyóig is elutazott, hogy új virágokat és fákat gyűjtsön. Erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. 1765-ben III. György kinevezte királyi botanikusnak.
Az angolkertek kultúrája Magyarországon viszonylag későn, a 18. század legvégén jelent meg. Az 1800 körüli évtizedekből csak néhány magyar arisztokratától rendelkezünk kertleírásokkal, ám a hazai kertekben megjelenő ízlésvilág a legtöbb helyen az ábrázolások szerint kicsit megkésett, és nem mindig követte a nemzetközi divatot.