Cannes hatvanadszor

Egyéb


tarr_bela1.jpg
Az esélyesek között: Tarr Béla
(MTI/Financial Times) - A világ talán leghíresebb filmes eseményének története fordulatokban gazdag. A múlt század harmincas éveinek végén a franciák kitalálták, hogy nemzetközi filmfesztivált rendeznek. Ötvenezer plakátot nyomtak ki, a kor leghíresebb filmsztárjait, többek között Gary Coopert, Mae Westet és Douglas Fairbankst hívták meg, a megnyitóra pedig a Charles Laughton főszereplésével készült A Notre Dame-i toronyőrt szánták. A nyitány 1939. szeptember 1-je lett volna, ám a történelem közbeszólt: Hitler lerohanta Lengyelországot, s a fesztivált lefújták.
    További három hamvába holt kísérlet (1939, 1940 és 1942) után végül 1946. szeptember 20-a lett a világ legnagyobb nemzetközi filmfesztiváljának igazi születésnapja. (A 60. évfordulót azért ünneplik az idén, mert a zavargások miatt félbeszakított 1968-ast nem számítják a fesztiválok közé.)
    A debütálás sem ment minden zökkenő nélkül: a vártnál kétszer több újságíró állított be a Cote D'Azurre, a szovjet küldöttség nagy patáliát csapott, amikor bemutatkozó filmjük vetítésén technikai problémák adódtak, az amerikaiak pedig azonnal haza akartak repülni, mikor a gépész összekeverte versenyfilmjük, Hitchcock Forgószél című thrillerének tekercseit. 
MIÉRT ÉPPEN CANNES?
Vajon miért lett az Oscar-gála és az olimpia után a világ legnagyobb sajtóvisszhangot keltő eseménye Cannes? Ennek okát (a filmbiznisz nem elhanyagolható szempontjain kívül) talán abban a számos ellentmondásban kereshetjük, ami egész létezését áthatja. A franciákon kívül ki más tervezne a napsütötte pálmafás tengerpartra sötét vetítőtermi elfoglaltságot? Hova hívnának meg annyi színvonalas filmet, amennyit egyetlen részvevő sem képes megnézni? Hol tartanának délben olyan fényes lakomákat, amelyek után néző legyen a talpán, aki szundikálás nélkül kibírja a délutáni vetítéseket?
    Az ötvenes években a bőven adódó bonyodalmakat a fesztivál elnöke (1953-ban és 1954-ben), majd díszelnöke, a nagy tekintélyű író, rendező Jean Cocteau simította el. A fesztivál szürke eminenciása annak idején így fogalmazta meg Cannes lényegét: "Élő üstökös, amely néhány napra landolt a Croisette-en... A fesztivál apolitikus senkiföldje, egy mikrokozmosz, amely megmutatja, milyen lenne a világ, ha az emberek közvetlenül tudnának egymáshoz szólni, és ugyanazt a nyelvet beszélnék." (Ma a politika alkalmanként mégis teret kap a mikrokozmoszban, legutóbb például a George W. Bush iraki politikájával szembeni fellépés kapcsán.)
    A májusi cannes-i filmmustrát tehát jó időben és jó helyen tartják, 12 napra minden résztvevőt egy külön világba röpíti.
    A fesztivál, amelynek eszméje túlélte a fasizmust, és a szabadsággal együtt bontott zászlót, megtartotta demokratikus hagyományait. Nem tűri a kivételezést: a Hollywood név sem nyom többet a latban a versenyen, mint a többi indulóé. Az amerikai stúdiók óvatosan is bánnak a megmérettetéssel, hiszen a szuperprodukciók simán alulmaradhatnak valami alacsony költségvetésű művészfilmmel szemben. Egy tehetséges rendező pedig akár kétszer is elnyerheti az Arany Pálmát, a fődíjat, ahogy az Coppolával, Kusturicával vagy a Dardenne-fivérekkel történt - írta a Financial Times.
    A 60. cannes-i filmfesztivál május 16-án, szerdán kezdődik, a zsűri elnöke Stephen Frears brit rendező lesz.
 
Korábban: