A felújított filmklasszikusokat felvonultató fesztiválon szerda este az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz látható a filmtörténet kezdeteiről szóló Lumiere! – A kaland kezdete című film, amelyet Thierry Frémaux a Lumiere-filmek fennmaradt képkockáiból állított össze egyetlen filmalkotássá. A filmes szakember élőben fogja kommentálni a némafilmekből összevágott másfél órás filmet.

Thierry Frémaux szerint egy nemzet kiemelkedő kortárs filmjei mögött mindig jelentős filmtörténet áll. „A koreai, a francia, az amerikai vagy az olasz filmművészet a példája annak, hogy a kortárs filmjeik azért erősek, mert a nemzeti hagyományból nőttek ki. Van mögöttük történelem, hagyomány és kultúra. Vegyük csak Nemes László, Tarr Béla, Mundruczó Kornél vagy Enyedi Ildikó filmjeit! Fantasztikus, hogy egy kis országban ennyi nagyszerű filmrendező létezik. De ehhez azt is látni kell, hogy mögöttük egy filmes hagyomány, filmes iskolák, egy filmtörténet húzódik” – hívta fel a figyelmet.

A magyar filmklasszikusok közül kiemelte Tóth Endre (André de Toth) nevét, akit barátjának is tudhatott, valamint Jancsó Miklóst. „De például soha nem láttam magyar fekete-fehér krimit. Lehet, hogy van ilyen, de én soha nem találkoztam ilyennel” – jegyezte meg. Thierry Frémaux annak a reményének adott hangot, hogy a Budapesti Klasszikus Filmmaraton nézői között „talán lesz olyan fiatal, aki 15 év múlva majd azt mondja, hogy a filmeket nézve kezdte érdekelni a filmművészet. Velem pont ez történt” – mondta.

A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatójának a filmek iránti szenvedélye a közép-franciaországi Lyonhoz kötődik, ahol felnőtt. Diákként kezdett dolgozni a mozi megteremtőiként számon tartott Lumiere fivérekről elnevezett intézetben, amely egyszerre filmmúzeum és a filmörökség egyik nemzetközi fellegvára.

„A mentorommal, a tavaly elhunyt Bertrand Tavernier filmrendezővel hoztuk létre az intézetet 1982-ben, és mivel már az alapításnál ott voltam, soha nem akartam Lyonból eljönni” – mondta Thierry Frémaux, aki 1995 óta igazgatja a Lumiere Intézetet. „Amikor 2003-ban felkértek a cannes-i fesztivál igazgatására, először nemet mondtam, mert mindenképpen Lyonban akartam maradni. Akkor felajánlották, hogy egyszerre csináljam a kettőt. A cannes-iak valószínűleg azt hitték, hogy előbb-utóbb majd otthagyom Lyont, én pedig azt, hogy nem maradok sokáig Cannes-ban. És lassan húsz éve vagyok egyszerre mindkét helyen” – tette hozzá.

„Labdarúgói hasonlattal élve Cannes a válogatott, Lyon pedig a klubcsapatom. Lyonnak köszönhetően ismerem a filmörökséget és találkozom a nézőkkel, Cannes-ban kortárs filmekkel foglalkozom, az alkotókkal és az újságírókkal vagyok kapcsolatban. A két hely kiegészíti egymást a munkámban” – hangsúlyozta.

Lumiere! – A kaland kezdete. Fotó: Collection ChristopheL via AFP/Sorties d usine Productions

A Lumiere! – A kaland kezdete című fekete-fehér film Thierry Frémaux-nak a filmtörténet kezdeteiről a Lumiere Intézetben tartott szórakoztató improvizatív előadásai alapján 2017-ben készült. A Lumiere fivérek az általuk 1895-ben szabadalmaztatott, mozgógép rögzítésére alkalmas kinematográffal csaknem kétezer 50 másodperces rövidfilmet forgattak. Ezekből 108 – felújított változatban – alkotja a másfél órás mozifilmet, amelyet Thierry Frémaux humorral teli, pedagógiai jellegű kommentárja kísér.

A legismertebb Lumiere-filmeket (A munkaidő vége, A megöntözött öntöző, A kisbaba reggelije vagy A vonat érkezése La Ciotat állomására) tematikusan csoportosítva mutatja be az alkotás (gyerekek, új világ, család, távoli országok), miközben Thierry Frémaux a kommentárjaiban elmagyarázza, hogy August és Louis Lumiere nemcsak feltalálók, hanem művészek is voltak.

„A Lumiere fivérek három szempontból is a mozi feltalálói: ők találták ki a technikát, a filmművészetet és a mozitermet. És hozzátehetjük, hogy a közönséget is, mert számukra a mozi közösségi élmény volt” – mutatott rá a filmes szakember. „Azt nem tudjuk, hogy a zenét vagy az irodalmat ki és hol találta fel. De a filmről tudjuk, hogy Lyonban találták fel” – tette hozzá.

Thierry Frémaux szerint a Lumiere testvérek mindent tudtak a moziról, a rövidfilmjeiket filmrendezői megközelítéssel forgatták, a snitteket megrendezték, a kamerát tudatosan helyezték el, a közönség figyelmét is tudatosan le akarták kötni. „A Lumiere-filmek valójában egy nagyjátékfilm teljességét adják egy egyetlen snittből álló rövidfilmben” – foglalta össze.

Arra a kérdésre, hogy a világ egyik legjelentősebb filmfesztiváljának igazgatójaként szerinte melyek egy jó film ismérvei, Thierry Frémaux elmondta: az a jó film, ami teljesen filmszerű, azaz a mozgást írja le, s mindez a Lumiere-filmekben már teljesen benne van. Emlékeztetett arra, hogy a film hajnalán az emberek arra csodálkoztak rá, hogy a film mozog. Ezenkívül szerinte a kifogástalan technikai minőség is elengedhetetlen egy jó filmhez, valamint a filmes látásmód, amelyet egyebek mellett a kamera elhelyezése határoz meg.

Thierry Frémaux egyfajta küldtetésnek érzi, hogy a cannes-i fesztiválra beválogatott alkotások rendezőit Lyonba is elhívja, és megismertesse velük a filmörökséget. „A kortárs nagy rendezők mind azt mondják, hogy valami újat tanulnak a Lumiere-filmekből. Wim Wenders például úgy fogalmazott, hogy megbízhatunk az ártatlanságukban” – mondta Thierry Frémaux.

Nyitókép: Thierry Frémaux, a lyoni Lumiere Intézet és a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója. Fotó: NurPhoto via AFP/Giuseppe Maffia