A koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradt, idén pedig szigorú óvintézkedések mellett megtartott szemle különböző válogatásaiban a szokásosnál több, csaknem 150 filmet mutattak be, amelyek közül 24 verseng az Arany Pálmáért.
A korlátozások miatt idén Cannes-ba kevesebb fesztiválozó és akkreditált újságíró érkezett a korábbi évekhez képest, a szemle azonban elérte kitűzött célját: a filmes világ ismét ünnepelt, a sztárok Sharon Stone-tól Tilda Swintonon át Matt Damonig eljöttek a vörös szőnyegre, és a díszbemutatók telt ház előtt mentek.
Idén nagyobb botrányoktól sem volt hangos a sajtó, bár a legradikálisabb versenyfilm, a horror és a pszichológiai thriller határán mozgó francia Titán díszbemutatóján néhányan rosszul lettek. A sajtó viszont egyöntetűen méltatta a 37 éves Julia Ducournau trashfilmjét.
A szervezők számítottak a közönség szélsőséges reakcióira, ezért a gálavetítésre húsz mentőst is meghívtak.
A vetítésről kétszázan ki is jöttek, de a végén kétezren állva ünnepelték a verseny legfiatalabb rendezőjét.
A film főszerepét alakító Agathe Rousselle – aki először játszott filmben – a fesztivál egyik nagy felfedezettje Renate Reinsve mellett, aki a The worst person in the world (A világ legrosszabb embere), a norvég Joachim Trier filmjének főszerepét alakítja, és korábban csak színpadi szerepekben volt látható.
A nők emancipációtörténetei voltak a filmek legfőbb témái.
A korábbiaknál fontosabb szerep jutott a zenének is a bemutatott filmekben, amelyhez a nyitófilm, a francia Annette című musicalfilm adta meg az alaphangot. Sokáig ez a film, Léos Carax rendezése vezette az újságírók pontozási listáit, mielőtt Hamagucsi Rjuszuke japán rendező Drive My Car című alkotása át nem vette a vezetést. A Murakami Haruki bestseller szerző regénye alapján készült háromórás alkotás egy színházi rendező és egy fiatal lány találkozása, akiknek a múltjukkal kell szembesülniük.
Nagyon jó fogadtatásban részesült a versenyben újoncnak számító amerikai Sean Baker bemutatkozása is.
A Red Rocket című, komikus hangvételű filmet az 50 éves amerikai független rendező texasi szülővárosában marginális emberekről forgatta.
Sikeres volt a spanyolországi (Nyílt titok, 2018) és franciaországi kitérők (Az ügyfél, 2016) után az Oscar-díjas Nader és Simin – Egy elválás története című iráni film rendezőjének, Aszgar Farhadinak a visszatérése is, aki ismét egy hazájában forgatott filmmel volt versenyben.
Az Egy hős című alkotás ismételten olyan morális kérdéseket feszeget (hiúság, lelkifurdalás, becsület), amelyek lehetetlenné teszik a boldogságot és az előrejutást az iráni társadalomban.
A film főhőse Rahim, aki a sógora feljelentése nyomán egy adósság miatt kerül börtönbe. Miután a barátnője egy arannyal teli táskát talál az utcán, a férfi először megkísérli abból visszafizetni az adósságát, majd végül inkább megkeresi a táska tulajdonosát, és visszaszolgáltatja az aranyakat. A börtönigazgató abban a reményben mediatizálja a történeteket, hogy ezzel feledtetheti a börtönön belüli sorozatos öngyilkosságokat. A közösségi oldalakon azonban megkérdőjelezik Rahim történetének hitelességét, és az eleinte hősnek tartott férfit hazugnak állítják be.
„Kétféle módon lehet témákról beszélni: vagy közvetlen módon bírálunk, vagy egy történeten keresztül mutatjuk be és bíráljuk a társadalmat. Van, aki azt gondolja, hogy a társadalomkritika még nem rendszerkritika. Pedig a kettő összefügg” – fogalmazott cannes-i sajtótájékoztatóján az iráni rendező.
Az angol nyelvű kritikusokat megosztotta, de a francia sajtó díjesélyesnek tartja a magyar versenyfilmet is, Enyedi Ildikó A feleségem története című alkotását, amely az AFP hírügynökség szerint „a verseny legkidolgozottabb filmje”. A Le Figaro vezető filmkritikusa az Arany Pálmát is a magyar filmnek adná, míg a Le Monde, a L’Humanité és a Le Parisien a féltékenységi dráma költőiségét és Léa Seydoux alakítását emelte ki.
A verseny két utolsó bemutatója pénteken az ausztrál Nitram Justin Kurzel rendezésében egy 35 áldozatot követelő 1995-ös lövöldözés történetét dolgozza fel a tömeggyilkos személyiségére koncentrálva, míg a belga Joachim Lafosse önéletrajzi filmjében, a Les Intranquilles (A nyughatatlanok) című drámában egy bipoláris művész apa és a gyerekét óvni próbáló anya kapcsolatát mutatja be.
A Spike Lee amerikai rendező által vezetett kilenctagú nemzetközi zsűri a szombat esti zárórendezvényen adja át az Arany Pálmát és a többi díjat.
Nyitókép: jelenet az Annette című musicalfilmből. Forrás: MTI/Vianney Le Caer/Invision/AP/Invision/Vianney Le Caer
