fbpx

Carl Perkins, a „rockabilly királya” 25 éve halt meg

Nem mindenki szerencsés, aki tehetséges – a mondásra kiváló példa Carl Perkins. A huszonöt éve, 1998. január 19-én elhunyt amerikai énekes a korai rock and roll-korszak egyik nagy csillaga volt, de mára szinte teljesen elfelejtették a nevét. Aki ismeri, az egyszámos előadóként, a Blue Suede Shoes című dala okán emlékszik rá, holott szerzeményeit sok énekes tűzte műsorára.

Perkins stílusában jól megfértek egymás mellett a folk és a blues elemei, ami nem véletlen, hiszen Tennessee államban, egy gyapotfarmon született 1932. április 9-én. Koldusszegény családja gyapotszedésből élt, neki hatéves korától dolgoznia kellett. Első gitárját apja fabrikálta össze szivardobozból, drótokból és seprűnyélből, énekelni és gitározni a gyapotszedő négerektől, valamint a rádióban hallott dalokból tanult.

Középiskoláit már egy nagyobb városban végezte, ahol rendes gitára is lett.

Első dalát tizennégy évesen írta meg.

Ettől kezdve testvéreivel szerény fizetségért a helyi klubokban játszhattak, ahol gyakoriak voltak a verekedések. A negyvenes évek végére a Perkins Brothers volt a környék legmenőbb bandája, de Carl főállásban egy pékségben dolgozott. Demófelvételeit szorgosan küldözgette a New York-i kiadóknak, akik újra és újra elutasították, mondván, hogy az általa a countryból és a feketék zenéjéből összegyúrt stílusra nincs kereslet.

1954-ben aztán a rádióban meghallotta Elvis Presley előadásában a Blue Moon of Kentucky számot és felesége unszolására úgy döntött: tesz egy próbát a dal kiadójánál. A memphisi Sun Records főnöke, a tehetségek felkutatásában jeleskedő Sam Phillips nem volt ugyan elragadtatva a produkciótól, de látott benne fantáziát és megjelentette Perkins első kislemezét. Igazán csak akkor vette gondjaiba, amikor 1955 végén addigi nagy csillaga, Elvis szerződését kivásárolta az RCA kiadó. A Sun új sztárja Perkins lett, aki a

Blue Suede Shoes című rock and rolljával rögvest Elvis vetélytársává lépett elő.

A számot egy táncparketten elkapott beszélgetés ihlette, amelyben a fiú arra kérte a lányt, ne lépjen az új cipőjére tánc közben. A kislemez 1956 elején minden listát vezetett, előadóját a legnézettebb amerikai tévéműsorokba hívták meg.

A siker kapujában álló Perkinshez azonban nem volt kegyes a sors: 1956 márciusában együttesével éppen egy New York-i televíziós fellépésre tartott, amikor a volánnál ülő menedzserük elaludt és karamboloztak, az énekes súlyos sérülésekkel került kórházba. Legnagyobb slágerét nem tudta tovább népszerűsíteni, ráadásul lábadozása közben Elvis is elénekelte, és a közönség a Király változatát fogadta jobban.

A nagy lehetőség elenyészett, így Perkins – belátva vereségét – visszatért a kis memphisi stúdióba. Ezután készült kislemezei, köztük a Boppin’ the Blues, a Matchbox, a Honey, Don’t, az Everybody’s Trying to Be My Baby talán még jobbak is voltak, de közel sem fogytak olyan jól. Miközben a Sun Kiadó több felfedezettje, Johnny Cash és Jerry Lee Lewis egyik slágert gyártották a másik után,

Perkins egyre jobban megkeseredett, az alkoholban keresett vigaszt.

Kiadót váltott, visszatért a countryhoz, de kezdett kikopni a szakmából és a közönség emlékezetéből.

Életében az újabb, ezúttal szerencsés fordulat 1964-ben következett be. Angliai turnéra hívták, ahol estéről estére telt házak, tomboló közönség előtt lépett fel, legnagyobb rajongója pedig a Beatles lett. A gombafejűek Beatles For Sale című albumán két Perkins-szerzemény is szerepelt, és számos Perkins-számot tartottak műsoron. Az életkedvét visszanyerő Perkins Amerikába hazatérve régi barátjával, Johnny Cashsel társult, egy évtizeden át rendszeresen fellépett annak turnéin.

A nyolcvanas években már fiai is ott voltak kísérő együttesében, Paul McCartney 1982-es Tug of War című lemezén együtt énekelték a Get It című dalt, Paul és Stevie Wonder duettjének, az Ebony and Ivorynek a gitárkíséretét pedig Perkins adta.

Perkins 1987-ben, a második körben került be a rock halhatatlanjai közé. Elvisszel nem volt emberileg rossz viszonyban, bizonyság erre az a felvétel, amely még 1956-ban a Sun stúdiójában örökítette meg Elvis, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis és Johnny Cash örömzenélését. A legendás stúdió négy egykori sztárja 1986-ban újra együtt zenélt, a Class Of ’55 című albumon, ezen Elvis helyett Roy Orbison énekelt. Bár Elvis árnyéka gyorsan elhomályosította, így sem kevés, amit Carl Perkins produkált, hiszen a Blue Suede Shoes a mai napig az egyik legtöbbször feldolgozott rock and roll szám, pályatársai számtalan szerzeményét tűzték műsorukra és gitárosként is nagy hatása volt.

Carl Perkins 66 éves korában, 1998. január 19-én a Tennessee állambeli Jacksonban halt meg.

Nyitókép: Carl Perkins, Sting, Mark Knopfler és Eric Clapton kísérik Sir Paul McCartney-t a Music for Montserrat segélykoncerten 1997. szeptember 15-én a Royal Albert Hallban. Fotó: Rebecca Naden / PA / AFP)

A rovat további cikkei