Carlo Goldoni 1707. február 25-én született Velencében. Az olasz író végig nevetett és végig nevettetett egy izgalmakkal teljes, hosszú életet, méghozzá két nyelven: olaszul és franciául. Halála óta is a legtöbbet játszott színpadi szerzők közé tartozik, a nagy ókori görög és latin komédiaszerzők majd Moliére után a humor új forrásait fedezte fel a színpad számára, amelyek azóta is elemei az új- és még újabb kori vígjátékoknak. Az írás mellett jogászként is dolgozott, mozgalmas életét szerelmi kalandok, botrányok színezték: természetesen e szerelmi bonyodalmak alkotórészévé váltak humorának is. Jellemkomikum és helyzetkomikum - vagyis lélektani tartalmú vígjáték és váratlan fordulatokkal is nevettető bohózat egyaránt otthonos Carlo Goldoni színpadán.
Goldoni darabjaihoz minden aktuális velencei, vagy környékbeli pletykát felhasznált témáinak kidolgozásakor. A most színpadra kerülő A chioggiai csetepaté címében szereplő Chioggia, Velence egyik vízi elővárosa is személyes ismerőse volt: maga is töltött ott egy kis időt bíróként. A vígjáték Goldoni életművének egyik igazi gyöngyszeme. A helyszínül szolgáló halászfalut egyszerű halászcsaládok lakják: Chioggiában a férfiak hónapokig a tengert járják, asszonyaikat, menyasszonyaikat, lányaikat, húgaikat pedig kénytelen-kelletlen magukra hagyják. A faluban ? ahol minden harmadik nőre jut csupán férfiember ? ahogy az már lenni szokott, megindul a civakodás és perlekedés. Goldoni ?kedvenc? helyszínén, a terecskén hamarosan megjelenik Toffolo, a sülttök-árus, aki portékája mellett bókjaival is leveszi a lábáról a chioggiai fehérnépet.
A komédia rendezésére Méhes László Jászai Mari-díjas színészt, rendezőt kérte fel a Csokonai Színház. A rendező vígjátékai, musicaljei sosem az öncélú szórakoztatás jegyében születnek, hanem játékosan, egyben magas színvonalon szólaltatják meg a ?könnyedebb? műfajt. ?Meggyőződésem, hogy a játék a színész különböző, hiteles lelkiállapotainak sorozatán alapul, és hogy a színpadon az összes elem közül a legmeghatározóbb az akusztikus környezet. Ezért az a színész, aki vét az akusztikus környezet törvényei ellen, civillé válik. Tehát annak a bizonyos lelkiállapot-sorozatnak a modulációs pontjait az akusztikus környezet modulációs pontjaihoz kell igazítani. Ez egyszerűnek tűnhet, de valójában hihetetlenül nehéz.?- vallja Méhes László. ?Mondok egy példát: ahhoz, hogy a sanzon, amit énekelsz hiteles legyen és valódi hatást gyakoroljon, egy meghatározott soránál kell sírnod. Ezt csak úgy tudod elérni, ha legbelül rendkívül flexibilissé válsz és kifejleszted a képességet, hogy előmozdítsd a megfelelő fizikai, illetve lelki reakciót akkor, amikor akarod.? Méhes László a darab rendezése során egy Nino Rota zenéivel megtámogatott erős akusztikus térre építi munkáját. Az Országúton, az Amarcord, és az Édes élet című filmekben szereplő dallamokat használja ehhez fel.
A debreceni előadás külön érdekessége, hogy Méhes László két egykori tanítványa, Mercs János és Mészáros Tibor is szerepet kapott a darabban. Mészáros Tibor szerint Méhes László ?nagy pontosságot kér számon a próbafolyamatok során, nemcsak a formai elemekben, a már-már koreografikus, feszes előadásmódban, hanem a tartalomban is. Az a fajta rendező, aki emlékezteti a színészt, hogy legyen és maradjon színész.?
Goldoni darabja szerethető darab, mert hús-vér embereket látunk, önállóságra és megértésre vágyó nőket, a féltékeny, lobbanékony férfiakat, s szenvedélyes, mediterrán lüktetésű életet. A párkeresés rögös útjáról páratlan őszinteséggel és humorral beszél. A nyitó jelenetben, az asszonyok és lányok csapongó beszélgetéséből számos, a figurákat foglalkoztató és összekapcsoló részletet ismerhetünk meg: az asszonyok nyugtalan várakozását a férfiak visszatérésére, titkolt és alig leplezett házassági terveket, melyekből fakadóan a lányok idilli beszélgetése éles feleseléssé erősödik. A feszültséget fokozza a sülttököt kínáló házaló; az ő megjelenése segítségével Goldoni a cselekmény kibontakozását segítő bensőséges atmoszférát teremt. A chioggiai csetepaté a pénteki premiertől egészen június elejéig várja a színházba látogató nevetni vágyókat.
