Carlo Goldoni, a komédia nagymestere, az egyik legtöbbet játszott színpadi szerző. Hogy miben rejlik töretlen sikere? Leginkább talán abban, hogy Goldoni tökéletesen ismeri az embert; a ravasz és nagyhangú, szenvedélyes és lusta, bölcs vagy éppen furfangra mindig kész embert. És tökéletesen ismeri a vígjátéki trükköket is, azokat a trükköket, amiket nagyrészt épp ő maga kísérletezett ki velencei boszorkánykonyhájában. Goldoni csúcsra járatja a komédia gépezetét: pletykák, nagy viták és kupánverések, félreértések, becsapások, vérbő helyzet- és jellemkomikum, csattanós felismerés a legváratlanabb pillanatban, szerelmi csatározások ? hogy a néző csak kapkodja a fejét.
A történet szerint egy Velence melletti kis halászfalu terecskéjén csipkeverő lányok-asszonyok ugranak egymásnak ? de a szó szoros értelmében! ?, mire nemsokára a férfiak is bekapcsolódnak a veszekedésbe. Családok közti vitáról van szó, amelyhez itt elég egyetlen szikra, és rögvest fellángol a mindent és mindenkit elsöprő csetepaté. Szitkok ? no meg egyéb dolgok ? repkednek egymás felé, mire a kibogozhatatlannak tűnő jogi és szerelmi perpatvar behálózza egész Chioggiát. Vajon sikerül-e elcsitítani a kedélyeket, és egymáshoz édesgetni a szerelmeseket?
Súlyos, emberi sorsokról döntő kérdések ezek, mégis természetes könnyedséggel simulnak bele a halászfalu mindennapjaiba. És ez is a szerző erénye: harsány komédiáiból bölcs nagyvonalúság és báj sugárzik, mégpedig egyszerűen azért, mert Goldoni nemcsak ismeri és érti, hanem ? ami a legfontosabb! ? feltétel nélkül szereti egyszerű és gyarló, de pont ezek miatt végtelenül emberi szereplőit.
Forrás: Magyar Színház
