Az április 21-én és 22-én látható zürichi előadást a rendező így ajánlja: „Ez a produkció lehetőséget ad a nézőknek, hogy megcsodálhassák azt a hat nagyszerű színművészt, akikkel az elmúlt években Európa-szerte dolgoztam. Ők együtt mutatják be Dieter Roth nyelvi kísérleteinek hihetetlen panorámáját, egy virtuális zongoristával kiegészülve, aki délibábként jelenik meg és tűnik el a színpadi térben a szereplők beszélgetései és dalai közben, melyek a legnagyobb vígjátéktól egészen a legerőszakosabb tragédiáig terjednek.”
Az előadásban öt gyógyszerész mindennapi élete látható, akik a patikában pakolják a gyógyszereket, ellenőrzik a csomagokat és a lejárati dátumokat, vitába keverednek egymással, és vágyakozó és meghitt dalokba kezdenek. „Egy rejtélyes férfi újra és újra felbukkan, aki próbál letelepedni a gyógyszertárban. Nyilvánvalóan valamiféle kapcsolatot keres. Vagy valami különleges küldetést teljesít? Az este végén épp ővele történik egy váratlan fordulat – fejtette ki Christoph Marthaler, aki elmondta, nagyon különleges jelentőséggel bír számára ez a munka. – Egyfelől azért, mert
mindig is szerettem Dieter Roth irodalmi munkásságát és most végre lehetőségem nyílt, hogy egy egész estés előadást hozzak létre ebből a csodálatos szövegalapanyagból.
Másrészt pedig azért, mert amikor a Covid-19-járvány váratlanul elkezdett terjedni és mind gyógyszertárakkal, fertőtlenítéssel, gyógyszerekkel és mellékhatásokkal voltunk elfoglalva, ez több hónapra megakadályozta a produkciónk bemutatását. Volt egy »hátborzongatóan intenzív« jelmezpróbánk, melyet nagyon kis közönség előtt tartottunk a Pfauen Színházban, majd ezután a teátrumnak be kellett zárnia. Ezzel együtt pedig a »gyógyszertárunknak« is. Az eseményeknek ez az áthallása mindannyiunkra hatással van ma is” – fogalmazott a rendező.
Május 3-án Eugène Ionesco Macbettje lesz látható a Miskolci Nemzeti Színházban Silviu Purcărete rendezésében. A kolozsvári előadás lenyűgözően komplex formában mutatja be a darabot, Helmut Stürmer látvány- és Vasile Șirli hamisíthatatlan zenei világával fűszerezve.
„Ionesco Macbettje nem egyszerűen a shakespeare-i remekmű parodisztikus kifordítása, hanem az abszurdba hajló, brutalizált társadalom átvilágítása és leleplezése. Kérlelhetetlen humorral mutatja be azt a közéletet, amelyet egyedül a folyamatosan szítot ellenségeskedés mozgat és hajszol bele a káoszba” – írta Visky András, az előadás dramaturgja.
Mindkét darab a hatalom és az erőszak témáját dolgozza fel, és mindkettő kritikát fogalmaz meg a korrupt politikai rendszerekről.
Shakespeare tragédiája a karakterek belső konfliktusaira és a sors szerepére fókuszál, a nyelvezet nagyon költői és metaforikus, a szereplők közötti párbeszédek, valamint a monológok általában hosszúak és összetettek.
Ionesco abszurdja kísérlet színdarab, és a hatalom életveszélyes vonzásáról szól,
melyben a főhős, egy ambiciózus katonatiszt, készen áll arra, hogy bármi áron megszerezze a trónt és a hatalmat. Azonban ahogy egyre mélyebbre süllyed a hatalom megszerzéséért vívott küzdelemben, úgy veszíti el az emberiességét és a lelkét, ami végül a tragikus és egyben humoros véget eredményezi. Az abszurd humor és a groteszk elemek dominálnak a darabban, boszorkányok és szellemek kuszálják össze még inkább az amúgy sem egyszerű hatalmi és érdekhálót, amelyből egy idő után látszólag lehetetlen kikeveredni. A végén azonban mindenre fény derül és mindenki elnyeri méltó büntetését vagy épp jutalmát a nézők nem kis meglepetésére – mondja Demeter Kata, a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára.
Május 4-én szintén a kolozsvári társulat előadásában látható az Állatfarm Miskolcon, Puskás Zoltán rendezésében. George Orwell regényét Lénárd Róbert adaptálta, a zenét Erős Ervin és Klemm Dávid írta.
Az adaptáció megtartja az eredeti regény lényegét, de új szempontból mutatja be a történetet. „Az előadás erős és érzelmes üzenettel rendelkezik, amely megmutatja az emberek és az állatok kapcsolatának bonyolultságát, és hangsúlyozza az emberi természet korlátait. A musical biztosan elgondolkodtató élményt nyújt mindenki számára, aki szereti az eredeti regényt vagy az izgalmas és kreatív színházi produkciókat” – részletezte Demeter Kata.
Nyitókép: A sírás / A sejtés (Schaulspielhaus Zürich). Fotó: Gina Folly
