Churchill szerint "A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig egy vasfüggöny húzódik keresztül a kontinensen. (...) E hatalmas birodalom és oligarchia ambíciói messze túlszárnyalják a cári idők álmait...." Előadásában Churchill a szovjet terjeszkedéssel szembeni atlanti szolidaritás erősítésére, elsősorban a brit-amerikai összefogás megszilárdítására hívta fel a figyelmet.
A sztálini Szovjetunió a II. világháború után szinte korlátlan hatalmak szerzett az általa elfoglalt kelet- és közép-európai államokban. A szovjetek megakadályozták a demokratikus államrendszerek kialakulását, illetve továbbélését, és a saját - az illető népek akaratától, hagyományaitól, nemzeti sajátosságaitól idegen - rendszerüket kényszerítették rájuk. A terrorperek, a gulágok, a szellemi és anyagi elnyomás alanyaivá változtatták őket. Az 1940-es évek végétől Európa és a világ kettészakadt, és egy választóvonal zárta el egymástól a keleti és a nyugati világot. Féktelen fegyverkezési verseny indult el. Enyhülést csak 1956 februárjában a szovjet kommunista párt XX. kongresszusa hozott, amikor Hruscsov leleplezte Sztálint. Ez azonban csak az 1956 októberi magyar forradalomig tartott. Utána újra a hidegháború szelei kezdtek fújdogálni. A igazi áttörés az 1970-es években kezdődött, amikor a politikai konfrontációt fokozatosan felváltotta a tárgyalások, a konszenzuskeresés időszaka. Az enyhülési folyamat jelentős állomása az 1975-ben Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet volt.
