Mark Kramer professzor, a Harvard egyetem hidegháborús tanulmányokkal foglalkozó programigazgatója a soros lengyel EU-elnökség által ? a hidegháborús időszak hírszerzési kérdéseinek témájában ? szervezett nemzetközi tanácskozáson elismerte ugyanakkor, hogy bizonyos kérdésekben voltak téves vélekedései a CIA-nak. Így például a valóságosnál nagyobb jelentőséget tulajdonított annak a szovjet hadvezetésen belüli szemléletnek, miszerint konfliktushelyzetben lehetőség szerint kerülni kellene az atomfegyverek bevetését. Valójában a háború esetére kidolgozott tervek a nukleáris eszközök gyors, tömeges alkalmazásáról szóltak.
Ettől függetlenül ? fejtette ki Mark Kramer ? érvényesült az a stabilizáló hatás, hogy Washington a CIA-nak köszönhetően tudatában volt annak: Moszkva, bár katonai kapacitása támadó jellegű volt, alapvetően nem törekedett háború kirobbantására.
Kramer professzor szerint az egykori keletnémet, lengyel, illetve csehszlovák irattárak anyagaiból az derül ki, hogy a Varsói Szerződés (VSZ) ezen tagállamai tisztában voltak azzal, amiről a CIA-nak is pontos tudomása volt: háború esetén a szovjetek lényegében azonnal teljes mértékben átvennék a parancsnokságot hadseregeik fölött, és semmi olyan jogkör nem maradna a kezükben, ami ellenőrzést biztosítana nekik csapataik felhasználását illetően.
Mark Kramer ugyanakkor elmondta: magyar katonai levéltári iratok tanulmányozása alapján arra jutott, hogy a magyaroknak csak "korlátozott fogalmuk volt" arról, mi mindenre terjedt ki valójában a Varsói Szerződés parancsnoki struktúrája. A magyarok szerinte abban a tudatban voltak, hogy még fegyveres konfliktus esetén is van némi lavírozási lehetőségük, például a bevetendő erők nagyságának meghatározását illetően.
