Úgy gondoltam, első napra elég lesz a koncerteket meglátogatni, a fesztiválbejárásra van még három teljes napom. Az első igazán ütős performanszot a Kiscsillag adta ? élén Lovasi Andrással. Ha már Lovi: az első, amit megláttam, a rózsaszín (!) pólója és az új fizimiskája volt ? ahogy idefele jövet a vonaton hallottam: a Kossuth-szakálla. Biztos rájött, hogy ő sem lesz fiatalabb, hát öregítse magához az ábrázatát is? A koncerten semmi meglepő nem volt ? jó értelemben: ugyanolyan tisztességesen, teljes erőbedobással játszottak a srácok, mint ahogy azt elvártam tőlük, mint ahogy szoktak. Egy valami volt fura: az új gitáros. Noha Rezső már jó ideje nem erősíti a csapatot, furcsa volt látni helyette a feleannyi idős, ifjú titánt ? kétszerannyi lelkesedéssel. A VOLT-on voltunk, de a Fishing On Orfű ? ?dancing in a nightclub? ? nem maradhatott ki a repertoárból, sőt a férfiak is álltak és Tánc is volt rendesen. Pedig nem játszottak ám későn, a 17:40-es kezdést ?érdemelték ki? ? legalább nagyszínpadon ?, míg a Tankcsapda utánuk léphetett fel, így természetesen jobb időben? De erről később ? by Livius.
Lukács Laci és a ventilátor
Apropó színpad: csak dicsérni tudom a szervezőket a dupla, egymással szemben felállított nagyszínpadokért. Ennek köszönhetően ugyanis többen mondhatták el magukról, hogy nagyszínpadon játszottak, nem kellett várni a félórás át- és beállásra, hanem alighogy véget ért az egyik koncert, már libbenhettünk is át a másikra. Habár névben most is meg voltak különböztetve, az ?igazi? nagyszínpad a Telekom neve alatt futott, az OTP-n is ugyanolyan jót buliztak a zenekarok és velük együtt a közönség. Kivéve a Tankcsapdán. Pontosítok: nagyon sokan nagyon jól mulattak, nekem viszont a tavalyi VOLT-hoz hasonlóan most sem tetszettek. (Egyébként a fotós kollégám, aki nagy rajongójuk, jegyezte meg: régen azért jobbak voltak.) Megint ugyanazt a ?semmilyen? műsort nyújtották: Tankcsapda-jel a zenészek mögött, a kivetítőn most legalább láthattuk őket, viszont a mozgás szinte egyenlő volt a nullával. Sidi ugrabugrált, ahogy szokott, de Lukács Laci megint úgy döntött: a mikrofonállvány mögött biztonságosabb ? még akkor is, ha egyszer-kétszer kidugta az orrát a színpad elejére. A hajába tépett a szél ? helyette ventilátor ?, lángok csaptak fel indokolatlanul mindenhonnan, káromkodás ezerrel ? jó, tudom, ez a dalok része, illetve a Mi a f*** van? az egyik számuk címe is, de kérem! Még a nagy rockerek, Slash vagy Myles is csak kétszer-háromszor káromkodta el magát? A Tankcsapda-rajongók nyilván lefejeznének, de ez a koncert újra csalódást okozott.
?Szélnek eresztették a bolondokat?
A kevésbé jó élményért szerencsére kárpótolt az utánuk jövő, az OTP-nagyszínpadot megkapó Quimby. A fiúk megint kitettek magukért: lehet, hogy rég volt már a tavalyi koncert, de úgy éreztem, ez még ütősebben szólt, mint a 2014-es VOLT-os fellépésük ? mondjuk, akkor szakadt az eső és tocsogtunk a sárban, szóval biztos, hogy jobb volt. No, de. Be kell vallanom: rajongójuk vagyok. Ám nem csupán ezért érzem úgy, hogy fenomenálisak voltak. Szeretem, ha egy zenekar nemcsak a kis tízszámos világában él, hanem reagál a körülötte zajló eseményekre. Livius megtette: a Kivándorló Blues előtt ugyanis valami olyasmit mondott, hogy ?lássuk, mit is kezd a nép a szakmájával?? De a legjobb Kiss Tibi volt: szokás szerint elmesélte a Tébolyda című számukhoz fűződő történetüket, majd hozzátette: ?Szélnek eresztették a bolondokat ? beköltöztek a Parlamentbe.? Ováció és taps. Ez fogadta a mondatát. Ezen kívül az előttük játszó Tankcsapdának és az utánuk következő Slash-nek is odapirított egy kicsit, hiszen mint mondta: ?mi fültisztító sanzonokat játszunk két rockbanda között? ? ezt nyilván arra értette, hogy négy-öt dalonként lenyomtak egy lassú számot, amelyet szigorúan orvosi utasításra tettek. Köszönjük, Tibi.
A VOLT záróbulija ? első nap
Az est fő attrakciója mégiscsak a tengerentúlról érkezett Slash és kis csapata volt: Myles Kennedy & The Conspirators. (Már a nevükért is rajongok!) Nem akarom túlragozni: óriási bulit csaptak. A színpad előtt lépni sem lehetett, akkora közönség várta a sztárfellépőket, úgy éreztem, mintha a fesztivál ? nemcsak a VOLT, de akár a Sziget ? zárónapján lennék, a leginkább áhított fellépő koncertjén. Utóbbi valószínűleg így volt, hiszen Slash és gitárjátéka számít(ott) a VOLT legnagyobb dobásának. Nincsenek rá szavak, ahogyan játszott. Bár a világ legjobb gitárosainak ranglistáján ingadozik a helye, 4.-ként és 14.-ként is jelölik, sőt van olyan rangsor, amelybe bele se fért ? azt azért megjegyzem, hogy Jimi Hendrix, jogosan, mindenhol az első ?, tegnap lepipált mindenkit. Közel az 50-hez végignyomott egy másfél órás koncertet, tele lendülettel és hatalmas gitártudással, ösztönös erővel és ? még mindig ? óriási alázattal a szakma iránt. Azt sem bántam volna, ha másfél órán keresztül csak őt hallgatom, lyrics és átkötő szöveg nélkül. Persze, meg kell jegyeznem, hogy Myles Kennedy sem volt semmi. Hatalmas hangja van, egyszerűen nem lehet nem odafigyelni rá. Az utóbbi két albumuk zseniális, és így élőben is ugyanazt kaptam, mint a lemezen. Számítottam rá ugyanakkor, hogy az új számok mellett a híres Guns N? Roses-dalok közül is el fog hangzani egy-kettő. Így is lett. A Sweet Child O? Mine-nál úgy döntöttem, bojkottálom az éneklést, mert ez mégiscsak Axl szájából az igazi. Azonban a koncertzáró Paradise Cityt már nem tudtam csendben végigtombolni. Myles hihetetlenül jól lenyomta azt is, akkor már ? szégyenszemre ? eszembe sem jutott Axl, csak az, hogy miért nem vele alapított bandát annak idején a feketefürtös gitárhero. A különleges show-elemek, mint a szálló papírcsíkok, a fehér füst és a tűzijáték csak hab volt a tortán. Mondom: olyan volt, mint a zárónap záróbulija. Fucking awesome!
A koncert után átszellemülve bandukoltam ki a tömegből ? a Slash-cilinderes, Slash- és Guns N? Roses-pólós, feketébe öltözött, bakancsos rockrajongókat kerülgetve ?, és csak arra tudtam gondolni, hogy Slash nem hazudtolta meg önmagát: ez tényleg rendesen odab**?, akarom mondani: odacsapott.
Fotó: Polgári Lilla
