?Matzon Ákos már több évtizedes, tiszteletre méltóan konzekvens pályafutása során szinte mindvégig konkrét, a szó köznapi értelmében nem-tárgyias műveket alkotott. Alkotásai többé-kevésbé megfelelnek a van Doesburg által felállított kritériumoknak: univerzálisak, tiszta síkokból és színekből építettek, áttekinthetőek, egzakt módon kivitelezettek, tisztaságra törekvőek. Műveinek tehát ott a helyük, vagy ott kellene lenniük az irányzat legfontosabb köz- és magángyűjteményeiben? ? méltatta a művész munkáját megnyitó beszédében Pataki Gábor művészettörténész. Hozzátette: alkotómódszerében az invenció mindig pontos és gondos tervezéssel, előkészítéssel, sok vázlattal, számítással, méréssel, végiggondolt anyaghasználattal, fegyelmezett megvalósítással párosul. Továbbá bizonyos, egyébként az irányzat többi alkotójára is jellemző önkéntes aszkézissel is, hiszen művészi szótárukat néhány, elsősorban geometrikus jellegű alapformára redukálják.
Mi teheti mégis ezeket a nemzetközi konstruktív-konkrét törekvésekhez látszólag tökéletesen, csont nélkül illeszkedő műveket egyénivé, jellegzetessé, egy ma (különösen hivatalos körökben) nem túl divatos filozófus kifejezésével élve, ?számunkra valóvá?? ? tette fel a megnyitón részt vevők számára a kérdést a művészettörténész. ?Leginkább talán az a finom, nem feltétlenül tudatos, inkább ösztönösnek tűnő remake-jelleg, hommage-potenciál, amely jellemzi őket. Míg a formai szempontból közel álló művek jelentős része úgy intencionálná magát időtlenné, hogy dacosan nem vesz tudomást elődeiről, addig Matzon alkotásainak ? legalábbis szellemi értelemben ? ?közük van? az 50?100 évvel előttük született nagyszülőkhöz? ? válaszolta is meg kérdését Pataki Gábor.
A művészettörténész szerint nem az avantgárd eredeti közegét és pláne nem a műveket körbelengő utópisztikus hevületet próbálják Matzon Ákos alkotásai rekonstruálni. Úgy véli, ez lehetetlen is lenne, de ha mégis lehetséges volna, az eredmény megmaradna egy régészeti feltárás keretei között. Inkább az őszinte kísérletező kedvet, a forma- és a rendteremtés iránti bizalmat látja az alkotásokban. ?Tudják magukról, hogy már nem egy, a világot átalakítani remélő mozgalom letéteményesei, de úgy tesznek, mint Petri versének hőse, az ismeretlen kelet-európai költő 1955-ből: amiben hittem/ többé nem hiszek/ de hogy hittem volt/ arra naponta emlékeztetem magam? ? idézett Pataki Gábor.
?Így hát ezekre emlékeztetnek az olyan az apró, csak hosszasabb szemlélés után észrevehető ?rendellenességek?, leheletnyi szabálytalanságok, mint egy-egy láthatóvá váló segédvonal, oda nem illő festékpetty, amelyekkel az egyébként perfekcióra törekvő művész akár öntudatlanul is jelzi ilyen irányú kötődését. Ezt idézi fel egész munkamódszere, művészi habitusa is: például míg komoly összegeket áldoz a legfinomabb német papírok és gyöngyvásznak beszerzésére, közben nem habozik lebontott kerítésének léceit műhely-fészerében lapokká vágni és képeire applikálni? ? engedett bepillantást Matzon Ákos életébe.
Matzon Ákos évtizedek óta nem nyugvó kíváncsi hajlamával kapcsolatban kérdések sora jutott eszébe: ?Mi történik a síkon, és mi történik mögötte? Hogy járhatók át a különböző térrétegek? Ha rátekintünk e tényleg konzekvens pályaívre, annyi biztos, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben érzékelhetően felerősödött Matzon plasztikai érdeklődése. A festményekre ragasztott, alig kiemelkedő, de mégis a térmélység élményét közvetítő lapok-lemezek egyszerre avatják a képeket festménnyé és domborművé. Most csak említsük meg a telefonkönyv-szeletekből készített reliefeket, a fadarabokból felépített emlékműépületeket vagy újabban a régi vetélők felhasználásával készülő akkumulációkat. Ezen a kiállításon is a ?tér-képezés? áll a középpontban. Élüknél fogva a térbe lógatott és így a legkisebb fuvallattól is mozgásba jövő, a saját és a vetített árnyékot kombináló festmény-reliefjei kicsit Proust madeleine-süteménye módjára működnek: egyszerre idézik fel a Stijl, Moholy-Nagy, a Zero-tag Otto Piene vagy épp Julio Le Parc művészetét. Ezek az ízélmények azonban nem annyira nosztalgikusak, mint, ha lehet egy kicsit félreérthetően fogalmazni:, ?tárgyilagosak?. Tökéletesen mai, kíváncsiságát és kísérletező kedvét megőrző, a művészi intuícióval professzionális tervezői erényeket ötvöző művész alkotásai, melyek egyúttal emlékeznek elődeikre, az általuk felhalmozott művészi potenciálra is.?
A kiállítás május 5-ig megtekinthető.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
