M. A.: Nagyon büszke vagyok erre a csapatra. A mi kis színházunk a 40 év alatt mintegy 300 tagot számlált, és körülbelül félmillió ember látta az előadásainkat. 1978-ban kezdődött, amikor még gyalog, illetve csacsifogattal indult a turnékra a Tanyaszínház, most pedig egy hét objektumból álló művésztelep áll a rendelkezésünkre, amit a magyar államnak köszönhetően tudtunk megvalósítani a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével. Az, hogy évente 15 ezer ember látogatja előadásainkat, magáért beszél. Erre a színházra szükség van, ezt a színházat szeretik, hasznos tagjai tudunk lenni a közösségünknek.
Másfél évtized után végre elkészült a Tanyaszínház kavillói objektuma. Van még rajta csinosítanivaló?
Amikor 25 évesek voltunk, akkor pattant ki a fejemből, hogy legyen saját fészke ennek a színháznak, hisz ha valahol három napig vendégségben vagy, rád unnak. Úgy döntöttünk, hogy legyünk mi a házigazdái a saját bemutató közönségünknek. 15-16 évig építgettük ezt a portát. Két kis parasztházikót megvettük ebben a pici faluban. Mondták, hogy a világ végére építkeztünk, mondtam, hogy nem! Ez a világ közepe! Itt, ha a vajdasági magyarságot nézzük, tíz község kellős közepén vagyunk. Újvidék, Szabadka, Kishegyes, Óbecse, Magyarkanizsa, Zenta és a hozzájuk tartozó falvak 20-40-50-60 kilométeres távolságra vannak tőlünk.
Úgy tudom, hogy múzeumuk is van már.
A Vajdasági Múzeumnak köszönhetően bővítettük az első 30 évről készült kiállításunkat. Valóban van egy múzeumunk is Kavillóban, ahol mindezt elhelyeztük. Most már csak pici simításokra lesz szükség? Ugye, azt szokták mondani, hogy a mennyasszonyi ruhára egy-két csipke mindig ráfér. Mi is ott tartunk ezzel az színházudvarral, az ottani építkezéssel, hogy még egy-két csipke hiányzik, de 2019-től egész éves programot tervezünk: népzenei és néptánc tábort, családi programokat? Van négy vendégszobánk, ahol egy hosszú hétvégét el tud tölteni 2-3 család, de akár négy is.
Az év végén a jubileumi év koronája a Magyar Örökség díj.
Erre nagyon büszke vagyok. December 15-én személyesen utazom fel Budapestre, hogy képviseljem a színházat. Aztán rohanok haza, mert este itthon játszom egy előadásban? Ez azt mutatja, hogy egy újabb mérföldkövet helyeztünk el. Az első 40 év után legyen egy második 40 év is, adja a jó isten! És legyen még sokáig közönsége, legyen sok fiatal alkotója, aki ezt csinálni akarja! Mert ez így közösen működik. Megszületik egy előadás, és azt nézi is valaki, így kerek a színház.
Fotók: a Tanyaszínház Facebook oldala
A mai napon átadandó Magyar Örökség díjról további információ itt olvasható.
