A beszélgetésen Pánczél András, az esszékötetet megjelentető Orpheusz kiadó szerkesztője, a Hamvas egyetlen komédiáját színpadra állító Formanek Csaba rendező, valamint a napjainkra kultikussá vált író, gondolkodó Hamvas Béla életében fontos csomópontokat körüljáró könyv szerzője vett részt.
Pánczél András bevezetőjében elmondta: véleménye szerint haszonnal forgathatják a kötetet azok, akik csak most kezdik olvasni Hamvas írásait, és azok is, akik már több könyvét jól ismerik. A Jókai Anna által kiemelt nagy szellemi triász − Kodolányi János, Hamvas Béla, Várkonyi Nándo − egyik tagja, a jelen kötet főszereplője még sok felfedeznivalót tartogat.
Az esszék szerzője, Weiner Sennyey Tibor szegedi egyetemistaként Hamvas Béla műveivel foglalkozó olvasókör tagja volt. Az életműben elmélyedve filológiai kutatásokat végzett, írásokat publikált, előadásokat tartott. Ezek népszerűsége okán gyűjtötte kötetbe személyes érintettséget is tükröző írásait.
Hamvas barátai közül Kerényi Károly, Weöres Sándor, Szepes Mária szerepel egy-egy írásban, olvashatunk Lukács Györggyel folytatott vitájáról, arról, hogy mit jelentett számára a háború, a kert vagy a tenger, hogyan viszonyult a zenéhez. Utóbbi esetben zenei túrát talált ki a szerző: zenész barátjával végighallgatták mindazokat a műveket, amelyekről Hamvas írt. A túrát másoknak is ajánlja: ne csak olvassák Hamvas írásait, de hallgassák is meg a bennük szereplő műveket, például a híres zongoraművész, Edwin Fischer előadásában J. S. Bach: Das Wohltemperierte Klavier sorozatát.
Hamvas Béla írásai a diktatúra éveiben gépiratban terjedtek, az életmű kiadása máig nem teljes. Weiner Sennyey Tibor cáfolta azt az elterjedt vélekedést, mely szerint 1989 után nem kerültek elő kényszerűségből az asztalfiókban maradt művek, hiszen ilyen Márai Sándor kéziratban maradt. és végül Hallgatni akartam címmel kiadott könyve, de Weöres Sándornak is maradtak olyan versei, amelyek életében nem jelenhettek meg. Weiner Sennyey kutatásai során talált rá Bajcsy-Zsilinszky Endre Szózat című lapjában az író fiatalkori műveire, kriminovelláira.
A szerző szerint az író Hamvas Bélát, A bor filozófiája, az Öt géniusz vagy a későbbi Arkhai szerzőjét már fiatalon „földet megrázó" őszinteség vezette, ami a detektívtörténetekben, a populáris kultúra igazságkereső műfajában jelent meg. Bár életének utolsó húsz évében hallgatásra ítélték, Weiner Sennyey megítélése szerint a legjelentősebb Hamvas-művek születtek ekkor: Karnevál, Scientia sacra, Öt meg nem tartott előadás a művészetről.
Hamvas Béla emlékezetét dokumentumfilm őrzi, kultuszát pedig az is bizonyítja, hogy a facebookon alakult egy Láthatatlan történet elnevezésű csoport, amely mémek írásával terjeszt Hamvas-idézeteket. Ez utóbbiakkal érdemes óvatosnak lennünk, hiszen nem mindegy, hogy ezek eredetileg milyen kontextusban szerepeltek, abból kiemelve könnyen félreértelmezhetőek. Hasonlóképpen kritikával illette a szerző napjaink új divatját, amely a művészek magánéletét, intim szféráját helyezi előtérbe művészi tevékenységük helyett. Hiszen az életrajzi elemek csak kiegészítői lehetnek a lényegnek: a műveknek.
Fotók: hamvasbela.org.
