Kismanyoky_Karoly__R
Kismányoki Károly alkotása
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

 

Az 1909 óta működő Bonyhádi Zománcgyár 1968 és 1973 között minden nyáron két hétre különleges művészeti események színterévé vált. Olyan alkotók érkeztek ide, mint Bak Imre, Fajó János, Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Lantos Ferenc, Major Kamill, Papp Oszkár, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Szelényi Lajos és Szijártó Kálmán, akiknek alkotói tevékenysége jóval több volt a zománccal való puszta kísérletezésnél, egy új technika kipróbálásánál. A közös idő, az egymástól való inspirálódás és a szellemileg szabad közeg lehetőséget adott bizonyos művészeti kérdések megvitatására és azok kidolgozására.

hopp_halasz
Hopp-Halász: Cím nélkül

 

A március 3-ig megtekinthető munkákon egyértelműen látszik, hogy az itt dolgozó művészek merítettek a Bauhaus vizualitásából és szellemiségéből. Fontos minta volt Kassák Lajos, hiszen ők is társadalmi produktumként tekintettek a művészetre, az azon keresztül teremthető új világ foglalkoztatta őket, és az, hogy mi módon lehet a művészetet mindenki számára hozzáférhetővé tenni.

 

Kismanyoky_Karoly_1_
Kismányoki: Viszonylat, 1971
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A zománc tartós és időjárásálló anyag, éppen ezért a kész munkákat a szabadban is be lehet mutatni. Ez kifejezetten előnyös volt, hiszen a Bonyhádon született műveket nem a múzeumok, hanem a középületek külső és belső falára szánták, hogy azok így váljanak egy demokratikusabb vizuális univerzum eszközeivé.

Az itt alkotó művészek számára kiemelkedően fontos volt, hogy a köztérre szánt munkák a belső és külső terek, a természet és a város összekötésén túl az esztétikát és a tartalmat, a művészetet és az életet összekapcsolják.

Pinczehelyi_Sandor_2_
Pinczehelyi Sándor: Elképzelés
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

 

A kiállításnak két nagy termet szenteltek a kurátorok. Az első térben kizárólag Lantos Ferenc munkái szerepelnek, ami nem véletlen, hiszen ő volt a szellemi műhely atyja. Ő szervezte az első magyarországi gyári szimpóziumot és az Épületzománc Alkotótábort is. Lantosnak ebben a kiállításban jórészt a nagyobb munkái és néhány zománcterve szerepel.

Jó ötlet volt, hogy ezeket a zománcképeket egymáshoz képest viszonylag nagy távolságban installálták a kurátorok, hiszen így a látogató elmélyedhet az egyes munkákban, képes lesz azokat részleteiben megvizsgálni és hagyni, hogy a formák és színek szabad asszociációkat hívjanak elő.

 

A második teremben a többi alkotó munkája szerepel. Itt már kevésbé megoldott a szellős elrendezés, több a bemutatott alkotás is, de a lehetőségekhez mérten azért láthatóan itt is törekedtek arra, hogy kellemesen szemlélhetők és jól befogadhatók legyenek a művek. Van is közöttük jó néhány, amely előtt hosszan el lehet időzni.

Lantos_Ferenc__7_
Pinczehelyi Sándor Fekete-fehér zománc
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Bak Imre piros, zöld és kék színekkel felépített kompozíciója például kellemesen vibrál, Fajó János 1968-as zománcképén pedig érdekes megfigyelni, hogy egy-egy árnyalat észlelése miként változik meg, ha mellé egy teljesen más színt teszünk.

Ficzek Ferencnek egy olyan munkáját is kiállították, amelyben az alkotó nemcsak a színekkel játszik, hanem a mintákkal is: a pöttyös és hálós felületek teszik izgalmassá az egyébként majdnem teljesen szürkeárnyalatos zománcképet, Pinczehelyi Sándor Fekete-fehér zománc című munkája pedig a Vasarely által is kedvelt optikai illúziókeltés egyik nagyszerű példája.

ficzekferenc_untitled
Ficzek Ferenc: Cím nélkül

 

Vannak olyan munkák is, amelyek az installálástól válnak különlegessé: Pinczehelyi egy másik munkájának zománclemezei például egy igen dekoratív alakzatot rajzolnak ki, de ennek a módszernek a mestere egyértelműen Szijártó Kálmán. Ez utóbbi most kiállított munkái különböző méretű acéllemezekből állnak össze, amelyek határai olykor szinte teljesen elmosódnak a rájuk égetett zománcnak köszönhetően.

 

Olyan különlegességek is láthatóak itt, mint korabeli fotók a művészekről munka közben. De kiállították azt a lemezt is, amelyet az 1968-as bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium alkalmából készítettek, és amelyen az összes résztvevő művész aláírása szerepel.

pauer_gyula_Muralis_kompozicio
Pauer Gyula: Murális kompozíció

 

A kiállítás fő műve egyértelműen Pauer Gyula Murális kompozíciója: az alkotó a zománcozott acéllemezre különböző méretű merőkanalakat ragasztott, azokat olykor félbevágta, olykor csak kihasított belőlük egy darabot, létrehozva egy olyan műalkotást, amelyben igazán hosszan el lehet merülni.

Kocsis Katica

A kiállításról több kép a galériában található.