Gyűjteményi törzsanyag híján, lakossági tárgyi felajánlásokból, papírra vetett korabeli személyes történetekből, szakmai kutatásokra alapozva állították össze azt a 100 évvel ezelőtti képet, amely nemcsak Zemplén vármegye, hanem az egész ország háborús közéletét ábrázolja Újhely története alapján.
A képeslap címzettjét száz évvel ezelőtt a mintegy 20 ezres lélekszámú Sátoraljaújhelyen pezsgő kulturális és társasági élet - színház, koncertterem, kaszinó, fürdő - fogadta volna; magas színvonalú szolgáltatások, közvilágítással rendelkező utcák, polgári házak és olyan nagyvárosi intézmények, mint a törvényszék, pénzügyi palota, laktanya és kórház. A piaci vásári forgatag tömegében egyszerre fedezhetett volna fel paraszti családot, csipkelegyezős úri hölgyet vagy kalapos dzsentrit.
1915-ben, amikor Franci feladta lrénkének Kispestre lapját, már csak a frontról érkező sebesültekkel, vagy harctérre vonuló katonatársaival találkozhatott az állomáson, mert a Lővy Adolf fényírdája által megörökített polgári könnyedség már csak egy letűnt kor fénye volt a háború árnyékában.
Az egykori nyüzsgő vásártéri pillanat több mint száz év után is vágyakozást kelt a helyiekben, és segít érzékeltetni a Kazinczy Ferenc Múzeum látogatóval azt a miliőt, amelyben a Nagy Háború érte Újhelyt.
Közösségi múzeum
A tárlatot a boldog békeidők hatalmasra nagyított, eredeti képe nyitja. Folytatásként pedig az ugyanekkora méretű társai rántanak vissza a Nagy Háború idejére. A fekete-fehér felnagyított fotókat relikviák ? használati tárgyak, jelvények, levelek, grafikák ? bontanak ki, és információs szövegek tesznek értelmezhetővé.
A nagyszabású gyűjtési, forrásfeltárási munka több mint egy évig tartott. A kiállított anyag 80 százaléka a lakosságtól érkezett. A tárgyak jelentős részét tulajdonosaik családi vonatkozások, személyes történetek kíséretében nyújtották át, még érzékletesebbé téve a száz évvel ezelőtti háborús mindennapokat.
A kollektív gyűjtés anyagát több hazai közgyűjteménnyel együttműködve dolgozta fel a Kazinczy Múzeum. A megvalósítás is a közösségekkel együtt zajlott: a kiállítás költségvetésének több mint felét helyi magánemberek, vállalkozók és cégek biztosították, így a tárlat egy széles mecénási kört épített ki.
"Nem csupán várostörténeti szempontból vizsgáljuk Sátoraljaújhely 1914 és 1918 közötti történetét, hanem legalább ugyanennyire kívánunk utalni arra a világra is, mely a Nagy Háborúval végérvényesen lezárult, máig ható módon új irányt kijelölve a település történetében" - foglalja össze a tárlat koncepcióját dr. Ringer István, múzeumigazgató, a kiállítás kurátora.
Sátoraljaújhely példája tükrözi az egész ország I. világháborús közéletét. Újhely a háború legkritikusabb idején az ország egyik legexponáltabb helye, hiszen ezen a városon keresztül indult hősi győzelemre egy milliós hadsereg legnagyobb része, és itt tértek vissza a sebesültek. Franci honvéd anzix lapján is ott áll ennek bizonyítéka: "Ha azonban már annyiszor küldtem volna magának innen kártyát, amennyiszer én ezt az utálatos állomást láttam, és amennyiszer látni fogom, akkor egész külön dobozt kellene az elhelyezésükre csináltatnia. Inkább ne adjak alkalmat erre! Franci". Az üzenet a postavonattal elindult a cenzúra központon át Irénke kispesti lakására, míg feladója ellentétes irányba, a galíciai frontra.
A számok is beszédesek: az ütközetek után 10-15 sebesültszállító vonat érkezett naponta Sátoraljaújhelyre. A betegeket az állomás II. osztályú várótermébe vitték megfigyelésre, kötözésre ? sürgős esetekben még műtéteket is végeztek itt. A sebesültek innen a betegnyugvó állomásra vagy kórházba kerültek. A vasúthoz közeli Dohánygyár egy kétemeletes raktárát alakították 300 férőhelyes kórházzá, ahol vöröskeresztesek látták el a fekvő betegeket. Majd még egy 5000 férőhelyes barakk kórházat is építettek a város határában, ahol éjjel-nappal életmentő műtéteket végeztek: az átadását követő 9 hónapban 2700 sikeres operációt.
Boldog békeidőktől a Hősök temetőjéig
"A kiállítás a korabeli város bejárására invitálja a látogatót" - mutatja be dr. Ringer István a rendhagyó gyűjteményt. "Az installáció megjeleníti a téma szempontjából kulcsszereppel bíró épületeket, helyszíneket: A Honvéd Laktanya, a vasútállomás, a Központi Kávéház, a harctéri betegmegfigyelő állomás, az Erzsébet Közkórház, a dohánygyári Vöröskeresztes Kórház, s a Hősök Temetője mind-mind jelentősek voltak a város - és az ország - háborús mindennapjaiban.
Hirdetőoszlopokon olvashatunk kiáltványokat, felfedezhetünk elrejtett relikviákat, egy helyi fotós lencséjén keresztül szemlélhetjük a világot, magunkkal vihetjük a hadi menetrend egy példányát a vasútállomásról, beülhetünk egy kávéra a kávéházba, vagy éppen belehallgathatunk a kórházak napi feladatairól szóló diskurzusokba."
A kiállított anyagot igazán érzékletessé a mai szinkronhangokon megszólaló korabeli karakterek teszik. Ilyen a vöröskeresztes ápoló, Láng Kornélia (Nelly) kérése a megbízása kapcsán, Dókus Gyula távirata a betegellátásról és levelei a barakk kórház építéséről, Farkas Andor polgármester világháborús élményei, vagy a tárcában megfogalmazott frappáns újságírói vélemény a Kávéházi Konrádokról.
Háború képekben
A téma ellenére harctéri jelenet nincs a fotókon és az installációs elemeken. A hadszíntér hátborzongató jeleneteit egyetlen alkotás sűríti magába: a központi kávéház enteriőrjének nagyméretű olajfestménye. A Vámosi Katalin által összeállított és a Hadtörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből származó képzőművészeti anyag különlegessége ez az alkotás, amely a fronton készült grafikai vázlatokat gyúrja össze egyetlen realisztikus jelenetté.
A teljes cikk a magyarmuzeumok.hu oldalon olvasható.
