Száz éve született Komlós Juci

A zenés darabok után a Pódium Kabaréhoz, majd a szegedi színházhoz szerződött. Itt ismerkedett meg kollégájával, Földessy Gézával, akivel 1945-ben összeházasodtak. Szeged mellett Miskolcon, Nagyváradon játszott. A Moulin Rouge-ban édesapjával duetteket énekelt, s mások mellett Feleki Kamill-lal és Kiss Manyival szerepelt a nívós éjszakai revükben.

"Mindig is gyermeklelkű voltam, nem voltam hajlandó felnőni. Persze az életemnek sok olyan része volt, amikor komolynak kellett lennem. És voltak borzasztó szituációk az életemben, amikor azt hittem megőrülök. Ez a háború elején volt, amikor nemcsak szirénáztak, hanem félreverték a harangokat is támadásnál. Édesanyámmal a szálloda második emeletén laktunk Nyíregyházán. Ő fekvőbeteg volt, és elhatározta, hogy nem kel fel az ágyból, hanem ha bombatámadás éri, akkor ott érje őt, feláldozza magát a gyermekeiért. Könyörögtem neki, hogy anyám, hát itt vagyok, menjünk le az óvóhelyre. A végén hisztériás rohamot kaptam én is, de kirángattam az ágyból és lecipeltem. Amikor már biztonságba kerültünk, arra gondoltam, hogyha hasonló helyzetbe kerülök színpadon, vajon meg tudom-e ugyanígy csinálni. Akkor megdöbbentem, és azt mondtam: azt hiszem, én megőrültem, orvoshoz kell mennem. Anyám annyit felelt: nem fiam, te nem vagy őrült, te színész vagy" - mesélte egy interjúban.

A 2. világháború után az Operettszínház, majd a Művész Színház következett, ahová Várkonyi Zoltán hívta. Ezután a Magyar Színház tagja lett. Nagy sikert aratott Honthy Hanna és Jávor Pál partnereként a Csodabár című nagyoperettben. 1947-52 között a Vidám Színházban játszott, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházának (Vígszínház) tagja lett. Itt játszotta el egyik legkedvesebb szerepét, Roxane-t Rostand Cyrano de Bergerac című darabjában, Szendrő József rendezésében. Később a József Attila Színházhoz, 1965-ben a Thália Színházhoz szerződött, ahol 13 évig volt a tag.

Pályája kezdetén a zenés szubrett-szerepek mellett naivákat osztottak rá, később kiváló karakterszínésznő lett belőle. Játékára könnyedség, természetesség és érzelmi gazdagság volt jellemző. Olyan klasszikus szerepeket formált meg, mint Ophelia (Hamlet), Polly (Kurázsi mama), Nyilas Misi (Légy jó mindhalálig) vagy a Kaméliás hölgy Margitja. Rendezte Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán és Apáthi Imre, többször dolgozott együtt Egri Istvánnal és férjével, Földessy Gézával.

A Thália Színháztól való távozása után csak szerepekre szerződött, rádió- és tévéjátékokban kapott feladatot. Már szinte abbahagyta a szakmát, az aktív szerepléstől visszavonult, amikor 1987-ben megkeresték a Szomszédok című teleregény készítői. Zenthe Ferenccel egy kedves, szimpatikus házaspárt alakítottak, Lenke nénivel a jóságos és szeretetre méltó nagymama költözött be a nézők otthonába. A sorozat több mint tíz évig, 1999-ig futott, és még ma is nagy rajongótábora. Érdekesség, hogy játszott benne Komlós Juci testvére, sőt az egyik epizódban együtt szerepelt a szintén a színi pályát választó lányával, Földessy Margittal és unokájával is.

Komlós Jucit számos filmben és tévéjátékban is láthattuk, egyebek között a Rokonok, Az aranyember, a Mire megvénülünk, az Esős vasárnap és a BÚÉK című alkotásokban. Sokat szinkronizált, több mint száz külföldi filmnek kölcsönözte a hangját, a többi közt egy időben az ő hangján szólalt meg a Miss Marple-sorozat címszereplője.

Művészi munkáját 1957-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1960-ban érdemes művész lett, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagjai közé, 1999-ben Déryné-díjjal tüntették ki. 2002-ben a nemzet színészének választották.

92 évesen, 2011. április 5-én halt meg. Egykori Városmajor utcai lakása falán emléktábla őrzi nevét. A Rákóczi híd pesti hídfőjénél az ő portréja is látható a nemzet színészeit ábrázoló dekorációs falfestményen, amelyet az új Nemzeti Színház megnyitásának tizedik évfordulója alkalmából avattak fel 2012-ben.