Izgalmas cím, előre sejteti, hogy meglepő és szokatlan dolgokkal fogunk találkozni a kiállítótérben, hiszen a Kelet és Nyugat két jellegzetes izmusának egymásra vetítése minden, csak nem mindennapi. Sejtésünket tovább erősíti a plakáton szereplő portré, ami Lenin és Dalí arcának ötvözetéből született.
A bemutatott munkák kiindulópontjai talált tárgyak: Hegedűs 2 szocreál rézkarcokat és a korabeli szovjet sajtóból kivágott, fotó alapú képeket manipulált, szürreális képmontázzsá alakítva át őket. Ha csak futólag szemléljük ezeket a képeket, akkor sokszor fel sem tűnik a módosítás, hiszen az alkotó szinte alig változtat rajtuk: finom beavatkozásokkal, apró gesztusokkal él. Azonban olyan kifinomult érzékkel végzi a transzformációt, hogy a kép valóságát teljesen kifordítja a négy sarkából, így kényszerítve a nézőt arra, hogy lásson túl a megszokott helyzeteken, az univerzális képi sémákon. Új asszociációkat ébresztenek bennünk ezek a munkák, az alkotó a képeken keresztül képes kommunikálni velünk.
És nemcsak velünk, hanem egymással is. Hegedűs 2 vissza-visszatérő motívumok - zsiráf, polip, cseresznye - segítségével kapcsolja egymáshoz az alkotásokat, amelyek így egyfajta asszociációs láncot hoznak létre.
A hangyákkal elárasztott munkák alá írt szövegek egybeolvashatóak, együtt is értelmezhetőek. A feliratok régi mozgalmi dalokból vett idézetek, az Internacionálé egy-egy sora, amelyeket az alkotó egy olasz partizándal refrénjével montírozott össze, így e sorok szintjén is ötvöződnek a különböző szubsztanciák.
A kiállítás vizuális szimfónia, hiszen a képeknek fontos eleme azok időbelisége. A művek történetet mesélnek el, a sztorik azonban csak az időben tárulnak fel, a nüanszok csak akkor nyernek értelmet, ha a néző időt szán a befogadásra.
Ott van mindjárt az a fotó, amelyen nők és férfiak, napszámosok gyűjtik nagy kupacba a káposztát. Nézzük a képet, míg egyszer csak feltűnik a káposztakupac mögül gonoszan kikandikáló arc. Vagy ott van mellette a fénykép, amelyen almaszedőket látunk. Az alma a képre sokszor rá lett montírozva, de lehet, hogy az csak később tűnik fel, hogy két alma került egy nő mellei helyére is.
A humor, a játékosság átszövi e munkákat. H2L szokatlan tárgyakat kombinál - a szocialista eszméket hallgató emberek fején madarak ülnek, egy pártgyűlésen Andy Warhol képe lóg a falon, egy tankkal harcoló tömegből két béka tűnik elő - ami abszurd, groteszk jelleget kölcsönöz a műveknek, ezen az abszurditáson azonban sokkal inkább nevetünk, mint elborzadunk, hiszen H2L a transzformálással kicsavarja a képek politikai élét, megszünteti azok súlyosságát is.
A kiállítótér kisebb terébe vörös szőnyeg vezet be, a bejárattal szemben Lenin hangyákkal benépesített, hegesztő szemüveges büsztje található egy szem szépen virító cseresznyével. Ebbe az intim térbe installálták A nagy fehérvári árvíz című rövidfilmet is, amelyhez Esterházy Péter írta és mondta fel a szöveget. Az 1997-es kísérleti műben a rendszerváltás előtti kor emlékeit mossa el a víz, a benne szereplő képsorok hangulata a kiállított képekhez hasonló.
A kiállítás április 19-ig látható a Karinthy Szalonban.
