Elégedettséget érez, hogy a negyven éve kész forgatókönyvet most végre megvalósíthatta?
Tulajdonképpen örülök neki, hogy 1978-ban a Művészeti Tanács elutasította a fimtervem. Ha akkor készítem el, egy igen gyenge alkotás született volna. Az eltelt negyven év a hihetetlenül kiszélesedő technikai lehetőségeken túl mint alkotót is érettebbé tett, és azt gondolom, ez meglátszik a végeredményen. Pedig a forgatókönyvet lényegében változtatás nélkül adtuk be egy pályázatra Békési Sándorral, akivel pályája elejétől jó barátok vagyunk. Ő azóta rajfilmesből református teológiaprofesszor lett, ebben a filmben pedig mindkét szakmájának nagy hasznát vettük.
A korábbi munkái jellemzően kézzel rajzolt, hagyományos módszerrel készült filmek. Ez volt az első alkalom, hogy számítástechnikai eszközökkel dolgozott?
Már egy jó ideje alkalmazom ezt a technikát, hiszen nem lehet lemaradni ebben a műfajban sem. Alapvetően itt is kézzel rajzoltuk a képeket egyesével, csak papír helyett most digitális táblára. Ezzel az eszközzel viszont egy-egy kép sok egymásra helyezett rétegből áll össze, van olyan jelenet, ahol több tucat ?layer? alkotja meg azt a látványt, ami a filmen megjelenik. Ezen kívül van a filmben egy élőszereplős, Rudolf Péterrel forgatott jelenet is, amit 1978-ban nem tudom, hogyan készítettünk volna el. Most green box-technikával vettük fel a jelenetet, ami a freskó előtt játszódik, de akkoriban kénytelenek lettünk volna az eredeti helyszínen, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában dolgozni, aminek az engedélyezése nyilván nem lett volna egyszerű.
A munka így is három évet vett igénybe.
Igen, mert csak a főanimátor, Csányi Sándor tudott kizárólag ebben a produkcióban részt venni, a többiek csak szabadidejükben tudtak dolgozni rajta, mivel a film egy időben készült az egész-estés Ruben Brandt, a gyűjtő című produkcióval. Kevés olyan animációs szakember van ugyanis, akikre egy ilyen feladatot rá lehet bízni. Maticska Zsolt, Kosaras Mihály, Horváth Károly, Tardos Zoltán és Salfay Tibor a stabil csapatom, akikkel nem először dolgozom együtt. De meg kell említenem Varga Zsolt Ivánt is, aki a fényelést végezte a filmen, jelentősen hozzájárulva a végső hatáshoz.
Mennyire tekintette kihívásnak egy ennyire ismert, nagy tekintélyű ?alapanyaggal? dolgozni?
A legnehezebb munkafázis nem is a figurák vagy a helyszín, hanem a festmény rossz állapotára utaló repedések, hibák megrajzolása volt. Mégis ragaszkodtunk hozzá, mert az üzenet szempontjából meghatározó eleme a filmnek.
Akárcsak a film vége, amikor a festmény megsemmisül: a freskó lepereg a falról. Ez és a kép repedezettsége egyfajta segélykiáltásként is értelmezhető? Hiszen tudjuk, hogy a képet valóban az elmúlás veszélye fenyegeti.
Leonardo olyan alapanyagokat használt, amelyek nem könnyítik meg a restaurátorok munkáját, még az emberi bőr kipárolgásától is óvni kell. Ezért van, hogy többlépcsős zsilipen át engedik be a látogatókat, akik csak 15 percet tölthetnek el a kép előtt. De a freskó túlélt egy bombázást is 1943-ban, az épület telitalálatot kapott, csak a freskó fala maradt épen. Ami viszont még ennél is komolyabb veszély, az az érdektelenség, amit a látogatóktól tapasztaltam. Mikor először láttam a képet, szerencsém volt: egy olyan csoporttal kerültünk be, akiket elnémított a mű hatása. Másodjára nem így történt: a zsivaj, az érdektelenség, a nevetgélés, amit akkor át kellett élnem, nekem egyszerűen nem fér össze azzal, amit ez a kép közvetít.
A kép széthullása tehát annak a szimbóluma, ahogy maga a kultúra lepereg rólunk?
Ez is egy fontos tényező, hiszen a kép az európai kultúra egyik szimbóluma. A kép a keresztény üzenet lényegét, az eucharisztia eredetét fogalmazza meg, amikor Jézus a kenyérre és a borra azt mondja: ez az én testem és az én vérem. Mindezt az antik műveltséget is magába foglaló reneszánsz művészet eszközeivel. Ma Európában a klasszikus kultúra és a keresztény üzenet is érdektelenné válik. Ennek a látlelete is a film.
De a történet nem itt ér véget.
Valóban, és emiatt is örülök, hogy csak most készült el, a vége ugyanis összetettebb lett, mint az eredeti tervekben volt. Ebben pedig nagyon sokat köszönhetek Pacsay Attila zeneszerzőnek, akivel több filmemben együtt dolgoztam. A filmet a Médiatanács Magyar Mecenatúra Programja mellett az NKA és az MMA is, támogatta valamint a film zenéjére külön pályázati úton az EMMI adott lehetőséget, így a zeneszerző egy élő zenekarral dolgozhatott, ami sokat jelent a végeredmény szempontjából.
Vannak jelenetek, amik teljesen új értelmet nyernek a zenének köszönhetően. És legalább ilyen fontos Madácsi Imre hangmérnök munkája is, akinek a tolmácsolásában ismerjük meg a kép lepergése utáni eseményeket: szinte hangjátékként éljük meg a keresztre feszítést, majd az utána következő feltámadást és az édenkerti hangulatot. Az új élet a képen, a falon, a filmvásznon túl, a nézőben kell, hogy megszülessen, ez a film üzenete: Leonardo da Vinci alkotása, az emberi mulandóságot jelképező kép ugyan elveszhet, eltűnhet, de a megváltás és a szeretet üzenete az egész emberiség számára közös és örök.
A televíziós premier után milyen jövő vár a filmre? Terveznek nemzetközi forgalmazást?
A legjobban annak örülnék, hogyha az eredeti helyszín előterében megtekinthető lenne. Említettem, hogy a tömeg és a zsiliprendszer miatt hosszú várakozás után engedik be a látogatókat. A film elkészülésekor fogalmazódott meg bennem, milyen jó lenne, ha a várakozás közben egy nagy kivetítőn, többféle szinkront biztosító fejhallgatókkal, mintegy ráhangolódásként megtekinthetnék. Szerintem tíz perc alatt jól felkészítené a látogatókat a mű befogadására. Persze az, hogy ez megvalósul-e, nem rajtam múlik, egyelőre még csak egy ötlet.
Most, hogy ez a több évtizedre elhalasztott munka megvalósult, mihez fogna szívesen?
Sok tervem van, többek között egy újabb gyereksorozat és még egy festményfilmet is szeretnék elkészíteni. Meggyőződésem, hogy Csontváry Kosztka Tivadar nagyságban Van Goghhoz mérhető festő és szívesen készítenék egy olyan filmet, ami az ő festői univerzumában játszódik, az ő szemével mutatja be a világot. Bízom benne, hogy a mecenatúraprogrammal való, idáig is termékeny és gördülékeny együttműködés továbbra is folytatódik, és megvalósíthatom a terveimet.
Forrás: mediatanacs.blog.hu
