Igazán átfogó képet talán csak az kaphat a fesztiválról, aki a kezdetektől fogva Kapolcson markolta a koncertek kordonját, így az én potom 5 éve tartó látogatásaim maximum egy kis morzsácskát adnak az ottani életérzésből.
Egyesek szerint a Völgy évről-évre kisebb. Talán igazuk van, ám meg kell mondjam, én még mindig eltévedek a vásár pultjai között, és még mindig vannak olyan távolságok, amiket szívesebben teszek meg stoppal, mint gyalog. Ha pedig a méretet nem kilométerben, hanem tartalomban mérjük, akkor sem panaszkodhatunk: a kézművesek a legizgalmasabb munkáikat mutatják be a vásárban, óránként váltják egymást a színházi produkciók és workshopok, a magyar zenei világ krémje mellett pedig feltűnik pár nívós külföldi név is.
És ezt nem csak a laikus látogatók, de a fellépők is így gondolják:
?Idén háromszor utaztam le a Művészetek Völgyébe. Elsősorban dolgozni mentem, de mégsem munkaként éltem meg egyik ott töltött napot sem. Talán így tudom legjobban leírni, milyen is ott a hangulat. Köszönet ezért a mindig kedves szervezőknek, a profi és segítőkész technikai stábnak!? ? mondta Évi, aki a Tünet Együttes produkciós asszisztenseként és a Ricsárdgír egyik énekesnőjeként érkezett a fesztiválra.
Az Itt és Most Társulat vezetője, Gergő szintén évek óta visszatérő vendég, és hasonló lelkesedéssel mesélt a Völgyben töltött napokról:
?Évről-évre játszunk a Momentán Udvarban Kapolcson, idén a Paletta című előadásban szerepeltünk? ? meséli. ?Mi lehetne az improvizációs színház ünnepe, ha nem az, ami Kapolcson a Momentán udvarban történik 10 napon át? Azért csodás minden évben visszajönni ide, mert ez a fesztivál úgy lett nagy és meghatározó, hogy közben megmaradt annak, ami. Családias, közösségi és közvetlen.?
A Momentán Udvar persze csak egy helyszín a sok közül, ha valaki a színház helyett a mozgásművészetet, a kötetlen beszélgetést vagy a koncerteket választaná, garantáltan megtalálja a számítását. Idén ismét többszáz program közül választhattunk, és olyan új helyszínek is debütáltak, mint a MANK Artporta, a Pest-Buda Udvar vagy a Fülig Jimmy Fényudvar.
?Eleinte inkább a napközbeni programok érdekeltek, minden nap ettem egy finomat, voltam jógán és gerinctornán, előadáson is, aztán belehúztam, átmentem Vigántpetendre és Taliándörögdre. Legjobban a Harcsa Veronika udvar és a Világzenei színpad tetszett, illetve az Elefánt és az Anima Sound System koncertje? ? meséli Ani, egy lelkes fesztiválozó, aki a tavalyi 4 nap után most mind a 10 napra vett bérletet.
A Völgyet teljesen egyedülállóvá teszi, hogy a helyi közösségek szervesen bekapcsolódnak a fesztiválozók életébe. Bár elsőre azt gondolnánk, ez a nyüzsgő kavalkád a feje tetejére állítja az idős nénik és bácsik mindennapjait, ők gond nélkül veszik a lapot, sőt ? megkockáztatom ? a Völgy ünnepét várják egész évben. Amellett, hogy kiadják udvaraikat a vásározóknak és a sátrazóknak, a legnagyobb vendégszeretettel fogadják a résztvevőket. Néhány nagymama még a saját gulyáslevesét is felajánlja, és örömmel mutogatja a lánykorában hímzett terítőit ? most őszintén, van ennél autentikusabb módja a falusi lét megismerésének?
?Az egyik évben rosszul lettem a hőségben, egy hölgy pedig behívott a házába, hogy feküdjek le a hűvösben. Adott vizet, addig maradtam, amíg csak akartam. Megdöbbentett ez a határtalan bizalom és jóindulat, amit tapasztaltam. Utána több képeslapot is váltottunk egymással? ? árulta el egy szintén visszatérő vendég, Vanda, aki idén a párját is elhozta.
Azt hiszem, talán ez utóbbi az a bizonyos plusz hozzávaló, ami kiemeli a Völgyet a többi fesztivál sorából: íme egy hely, ahol megfér egymás mellett a felhőtlen bulizás és az egymásra figyelés, a tömött vásár és a zöld gondolkodásmód, az élhető árak és a nívós programok. A szervezők évről évre bebizonyítják, hogy ez a három pár nemcsak ellentét, de párhuzam is lehet. Megkockáztatom: a 60. évre sem megy úgy össze a fesztivál, ahogy néhányan jósolják.
Takács Dalma
