A Kalap – az elegancia tartozéka a két világháború között című, a nagykárolyi Károlyi-kastélyban látható tárlat a korabeli bécsi és párizsi eleganciába, a régi polgárvárosok és az erőteljes hagyományok ötvöződésének hangulatába enged betekintést.
A kiállítás egykori brassói, nyíregyházi, nyírbátori, nagykárolyi és szatmári kalaposműhelyek termékeit mutatja be.
Az elegancia jele, a kalap az idők során üzeneteket közvetített viselője társadalmi és gazdasági helyzetéről, etnikai hovatartozásáról, koráról, jelleméről és hangulatáról. Sugallhatott kapcsolódást egy divathullámhoz, hangsúlyt fektethetett a hagyományra vagy a modernitásra, kifejezve ezzel egy bizonyos stílushoz és életfilozófiához való tartozást.
A modernitás és a hagyomány ötvözése tükröződik a kalapok tipológiájában: a melon, a borsalino, a harang, a homburg, a cockatail, a fedora, a cilinder, a clack szervesen kapcsolódik az avasi, valamint a bükk-vidéki kalaphoz és a különböző magyar, szász és szláv közösségekre jellemző kalapfajtákhoz. A kiállítás kiemeli a kalap jelentőségét a hagyományos közösségekben. A kalap az identitás mutatója volt, ezt a státuszt támasztják alá a falu történetei és a kalapokon megjelenített ősi szimbólumok, valamint a szalmakalapok vagy a szőrkalapok készítéséhez használt strucc-, fácán- vagy pávatollak.
