Az antropológus a tette közzé elméletét, melyben több előember csontvázának tanulmányozásával sikerült megállapítani a cipő-viselés kezdetének időpontját. Szerinte ugyanis ezzel párhuzamosan anatómiai változás is történt: a lábujjak mérete a kemény talpú cipők hordásával egyre kisebb lett, mert ezáltal nem volt szükség az erős és hajlékony lábujjakra, így az ujjak differenciálódni kezdtek a lábon. A cipő feltalálása előtt ugyanis mindegyik lábujj a nagylábujjhoz lehetett hasonló.
Bár az északi éghajlaton élő ősemberek már 500000 éve beburkolták lábukat, hogy megóvják a hidegtől, ám a modern cipőkhöz hasonlatos lábvédő szerkezet egy jóval későbbi találmánynak számít. "A világ Kaliforniából származik, és nagyjából 9000 éves" - mondta el a Discovery News kérdésére a Washington University professzora, a meglepő eredményeket publikáló Erik Trinkaus. Szerinte azonban a régészeknek elég nehéz lesz kideríteni, hogy az ember mikortól járt ténylegesen cipőben, mert az ősidők növényi- és állati összetevőkből készült cipőinek megtalálása lehetetlen feladat lenne.
Trinkaus a Homo sapiens korai példányai és a i.e. 100000 és 10000 közti lábcsontjainak tanulmányozásakor vette észre, hogy megtalálta a tartós lábbelik első anatómiai nyomát. Szerinte a Neander-völgyieknek és a modern embereknek a Középső-Paleolitikumban (100000-40000) vastagabb, ám erősebb lábujjai voltak, mint a Felső-Paleolitikumban, i.e. 26000 körül élőknek. Ennek szerinte az az oka, hogy a cipőtlen életmód erősebb kislábujjakat eredményez, mert "amikor mezítláb jársz, természetes reflexként kapaszkodsz a földbe a lábujjaddal" - mondta Trinkaus. Mivel azonban mind a kapaszkodásban, mind az egyensúlyozásban segítséget nyújtottak a keménytalpú cipők, ezért a gyakori cipőviselés miatt elkezdtek kialakulni a gyengébb és rövidebb lábujjak.
Az elmélet tesztelésére, azaz hogy még jobban megkülönböztessék a cipőviselők csontjait a mezítlábasokétól, a Washington Egyetem kutatói összehasonlították az általában mezítláb közlekedő korai amerikai bennszülöttek, és nehéz fókaprém csizmát hordó alaszkai inuit kortársaik csontjait. A kísérlet sikerrel járt: ebben az esetben is élesen elkülöníthetők voltak a cipőtlenek csontjai gyengébb ujjaik miatt.
A cipő feltalálásának időszaka a professzor szerint egy "jól dokumentálható régészeti robbanás" időszaka volt, amikor több más, hasonló nagyságrendű emberi vívmány is megjelent.
Középkori cipő
A Cambridge Egyetem emberi evolúciós és őstörténeti professzora, Paul Mellars egyetért az elmélettel, mert szerinte is "drámai változások" voltak a korban az emberi viselkedésben: "Ekkor született meg az , az első kőeszköz, és ekkortól vannak nyomok az ékszerhasználatra is" - mondta. Szerinte ez a fokozott technikai fejlődés lehetett az alapja annak is, hogy az addig használtnál hatékonyabb lábbelik jelentek meg.
