Ütős lett a Természettudományi Múzeum új kiállítása, amelyen az év fajai mutatkoznak be a látogatóknak, a tárlat rendezőinek ugyanis sikerült kilépniük a sablonok közül: a tankönyvszerű ismertetéseken túl interaktív játékokkal, látványos megoldásokkal és klassz keretbe foglalva hozzák közelebb a gyerekekhez a kiállítás alanyait.
A 2019-es év fajait bemutató tárlat tulajdonképpen egy cirkuszi előadás, amelynek sztárfellépői a galenit, a komloszaurusz, a vörösszárnyú keszeg, a gólyatöcs, a sajmeggy, a magyar zergevirág, a havasi cincér, az eurázsiai hiúz, a bronzos vargánya és a foltos szalamandra. A listát látva úgy érezhetjük, hogy e fajok nagy részét jól ismerjük, azonban a kiállítás számos olyan érdekességre is ráirányítja a figyelmet, amely biztosan újdonságként fog hatni.
A hiúzról lehet, hogy tudjuk, hogy magányosan él, és hogy főként alkonyatkor kezdi a napját, de azt már lehet, hogy nem, hogy a '80-as évek óta hazánkban is újra megtalálható és szaporodik is, főként az Északi-középhegységben. A foltos szalamandráról köztudott, hogy a háta közepén található pórusmirigyei az ember számára is mérgező váladékot termelnek, de az új információ lehet, hogy Európában két ázsiai gombafaj megjelenése is veszélyezteti a fajt. A vörösszárnyú keszeg tipikus balatoni hal, ezt tudjuk, de vajon azt is, hogyan ívik?
A kiállításon kiderül az is, honnan kapta a nevét a sajmeggy, hogy mi a különbség a gólyatöcs, a fehér gólya és a gulipán között, valamint az is, hogy a Kárpát-medence legszebb bogara, a havasi cincér nemcsak kinézete, hanem fejlődése miatt is különleges.
A népszerű fajokon túl kevésbé ismertekkel is találkozunk a tízes listában. A komlosaurus lábnyomai Magyarország területén az első, dinoszauruszok jelenlétére utaló nyomok voltak. A tárlaton alaposan megismerjük a galenitet is, ezt a nehézfiút, amely az ólomnak és az ezüstnek is a legfontosabb érce, valamint a törékeny balerinát, a magyar zergevirágot, amelynek nagyméretű sárga virágait csak rövid ideig csodálhatjuk meg, elvirágzás után hamarosan visszahúzódik föld alatti, gumós gyöktörzsébe. Végezetül pedig az is kiderül, hogy a bronzos vargánya ehető vagy mérgező-e.
A tárlat egyszerre informatív és interaktív is. Szinte minden egységben találunk valamilyen játékot, amely egyszerre szórakoztat és ad át új információt az adott fajról. Az eurázsiai hiúznál szerepel egy pároztató, ahol az adott macskafélét kell összepároztatni bundájának mintázatával. Hasonló játék van a gólyatöcsnél, ahol a különféle gólyák csőreit, lábait kell megkeresni.
A bronzos vargányánál szét kell válogatni a kártyákon szereplő gombákat, aszerint, hogy melyik ehető, melyik mérgező, a sajmeggynél pedig el kell helyezni a növényeket egy idővonalon, aszerint, hogy melyik hónapban érnek.
A magyar zergevirágnál sárga virágokból álló memóriával játszhatunk, a havasi cincérnél kirakhatunk egy bükkfát, a szalamandránál a foltokat pakolhatjuk rá az állatkára. A keszegező egy keszegfajokat ismertető játék, a dínólábnyomozónál pedig kiderül, hogy a nyomok mit árulnak el a komloszaurusz haladásáról.
A galenitnél ugyan nincs játék, viszont a hozzá kapcsolódó vitrinben ezerféle megjelenési formában találkozunk vele: kőzetként, ólomkatonaként, légpuskalövedékként, színezőanyagként, ólomüvegként és egyéb formákban is.
A bronzos vargányánál még egy izgalmas receptleírást is kapunk. A hiúz koponyáját össze lehet vetni a vadmacskáéval és a tigrisével, a sajmeggynél egy fakönyv is szerepel, a foltos szalamandránál pedig egy formaldehidben tartósított példányt is alaposan megszemlélhetünk.
Hasonlóan érzékletes, amikor a havasi cincér egyes szárított példányaival találkozunk, és igazán szépek azok a préselt zergevirágok, amelyeket szintén meg lehet tekinteni ebben a kiállításban.
És bár a legtöbb faj modellként, kitömve, tartósítva vagy lenyomatként szerepel ezen a a december 30-ig látható tárlaton, a végére kapunk egy élő példányt is: egy akváriumban úszkáló keszeggel nézhetünk farkasszemet.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
